Ma délelőtt a 136E buszon egy ötven körüli férfi olvasta David Attenborough könyvét, a Madagaszkár állatparadicsomát.
A 3-as metrón egy hasonló korú hölgy pedig Gregory Philippa regényét, A királynő bolondját. Ezt még a múlt héten láttam, de csak ma sikerült a karakteres borító, és egy hirdetőplakát segítségével beazonosítanom.
)
Kedden - hajnalok hajnalán – csodálatos módon nem én voltam az egyetlen olvasó ember a városban, mert szerencsére mellettem egy 60-as bácsi is könyvet forgatott a 14-es vilin, méghozzá Susan Sontagtól az Egyidőbent. Mindezt folytatta a 3-as metrón is, ahol csatlakozott hozzánk egy 30-as hölgy Lynn Grabhorn A vonzás hatalma című kötetével.
Múlt héten egy fiatal lány, húsz körüli, a Penguin kiadó Parallel Text c. sorozatából a spanyol-angol novelláskötetet olvasta a 3-as metrón.
Jó lenne tudni, spanyolul vagy angolul olvasta-e őket, esetleg spanyolul és angolul.
Január 20-án az 50-es villamoson egy ősz úr a Gyilkosok nyarát olvasta Oliver Bottinitől. Mikor leszállt, szépen a háta mögé fogta a könyvet, a gerincével felém fordítva, hogy könnyebben kibetűzhessem a címet. Ezúton is köszönöm.
Ugyanott, ugyanakkor egy ötven körüli hölgy olvasta Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét, egy másodpercre sem pillantva fel belőle. Védőborító nélküli, antikvár könyv volt, a kép csak illusztráció..jpg)
Kedden, 27-én, huszonéves nőt láttam a 3-as metrón Csehov válogatott elbeszéléseivel. Éppen az "Aludni szeretnék" c. írásba fogott bele.
A túloldalon egy harmincas nő David Baldacci vaskos regényét olvasta, A túlélő-t.
Végül ma, 30-án, délelőtt fél 11-kor, Kőbánya-Kispesten, a daruk tövében, a 93-as, 136E és 148-as buszok ideiglenes megállójában egy negyvenes éveinek végén járó nő olvasta Doris Lessing elég durva regényét, Az ötödik gyereket.
Hogy fokozza az izgalmakat, középfokú írásbeli nyelvvizsga alatt középiskolás csemetéjére várakozó negyvenes apuka olvasta Robert Ludlum: Csak tanú ne maradjon (Bp., Zrínyi Katonai K., 1988) c. bestsellerét.
Húsz körüli fiú a Munkajog című vaskos könyvet tanulmányozta az ölébe fektetve a 3-as metrón, 26-án 12 óra körül.
Még mindig küzdök azzal a problémával, hogy a könyvvel futkosóknak kb. csak a feléről tudom megállapítani, hogy mit is olvasnak, de azért így is egész szép az eredmény.
...de azért gondoltam, megosztom veletek tegnapi vidám élményemet, hogy láttam egy költőt, költés közben. Egészen konkrétan a 2-es metrón, és Varró Danit, aki egyik kezében tollal, másikban kicsi spirálos jegyzetfüzetkével ült, és erősen koncentrált, majd időnként sorokat rótt a papírra. Látszott, ahogy a gondolatok megszületnek, és pár megálló alatt egészen előrehaladt a versírásban. Sajnálom, hogy nem tudhatom, mi lett az éppen akkor született mű!
Az első fél egy Vavyan Fable volt kora reggel az 1-es villamoson, egy harminc körüli nő kezében. De nem olvasta, mert éppen mobilozott. Csak a borító színe alapján gondolom, hogy az alábbi lehetett. De talán nem is számít: felteszem, másnak is gyakran támad olyan érzése, hogy ilyen fokú termelékenység mellett legalább három különböző cím alatt ugyanannak a kötetnek kell rejtőznie. Vagy három különböző V.F. írta őket. Juj, de rosszindulatú vagyok. Szereti valaki?
A következő 13 órakor, az 50-es villamoson egy dús üstökű fiatalember volt, talán húsz éves, olyan széles vállakkal, hogy egyszerre két, félig üresen himbálózó hátitáskát is hordott rajtuk. Egy Quechuá-t és egy Tatonkát. Kár, hogy nem a méltán közkedvelt "Cipelő cicák"-at olvasta, hanem Terry Pratchett
.jpg)
"Sofőrök - A manák trilógiája I." c. könyvét. Mellékszál, hogy szűk tíz éve ezt a kezembe nyomta egy barátom, aki egyébiránt igen jó könyveket szokott ajánlani, azzal, hogy ez marha jó, de nálam végül még a húszoldalas-tesztet sem állta ki (vagy én nem álltam ki - hiszen, félre a gőggel!, miért ne mondhatnánk a "nem tetszett ez a könyv" helyett, hogy "nem tetszettem ennek a könyvnek"? A "falhoz vágtam" helyett, hogy "dobott"?). Ami viszont komolyan érdekelne, az az, hogy mégis miképpen megy ez a trilógia-írás? Eleve azzal ül le a szerző, hogy "akkor most csinálok egy jó kis trilógiát"? Vagy a marketinges szerényen azt javasolja:
Terrykém, mégiscsak nézzük meg előbb, mennyire fogy az első harmada, aztán jöhet a többi? Esetleg, ha fogy a könyv, még ír hozzá kettőt, mint a kasszasikernek bizonyuló filmeknél? Nem mintha terveim lennének, csak érdekel.
A másik fél egy Mario Vargas Llosa könyv volt, egy huszonéves nő kezében, a 3-as metró Határ úti állomásán szállt le, a védőborítóját eltávolították - a könyvnek, nem a hölgynek, természetesen - de felvillant a fedlapja, és bár az író nevét tisztán kiolvashattam, a címből sajnos csak annyit láttam, hogy rövid: "A beszélő" lehetett, vagy "A kölykök". Egyikre sem vennék mérget, ezért nem mellékelek borítót sem, ám egy dolog biztos: valaki Budapesten Vargas Llosá-t olvassa. Van remény.
Két hete a földalattin ugyanazon kocsiban két fiatal nő is Elizabeth Gilbert Eat pray love című könyvét olvasta - nem tudom, eredetiben-e vagy magyarul, mert a magyar borítón is rajta van az angol cím, és én csak azt láttam.
Ma pedig egy harminc körüli lány Tormay Cécile Emberek a kövek között című könyvét tartotta kezében a 2-es metrón.
Még január első hetében láttam egy tizenéves lányt az 50-es villamoson, a Kőszívű ember fiaival. Ödön, Richárd és Jenő egymás után szálltak föl, lyukasztottak, és helyet foglaltak.
Kedden a 3-as metrón egy középkorú hölgy olvasta Háy János novelláskötetét.
Tegnap pedig egy harmincas nő, szintén a 3-as metrón, Csehov válogatott novelláit, A varga meg az ördög c. kötetben. Később letelepedett mellé egy hasonló korú férfi, vastag könyvvel, amit azonban sajnos hófehér papírba csomagolt, címét-szerzőjét egyaránt elrejtve a kandi szemek elől.
Észrevettem, hogy többnyire 20-on éveseket látok olvasni az utcán, illetve tömegközlekedési eszközökön. Persze vannak kivételek, de ebben a posztban is ez a korosztály győzedelmeskedik.
Ja, egyúttal meg kell gyónnom, hogy év végén olyan lusta voltam, szóval a decemberi vadászataim is itt látnak most napvilágot.
Szóval december 6-án, szombaton kora este az M3-on 50-es férfi Marcus Aurelius elmélkedéseiben lapozgatott.
A Déli pályaudvari M2-es megállóhoz érve tizenéves lányt láttam eltemetkezve Stephen King Bilincsben című regényében, úgy tűnt, várakozás közben olvas.
Rögtön másnap, 7-én este a szerző egy másik műve is felbukkant, 30-as nő igyekezett M2-ről M3-ra, kezében a Lisey történetével.
Dec. 9-én kora reggel 20-as fiú nyűtte az 53-as buszon a Bevezetés a társadalomtörténetbe című vaskos kötetet, felteszem nem önként és dalolva.
Ugrás januárra: tegnap délután M3-on két 20-on éves lány is az angol nyelven való olvasásra tette le a voksát, egyikük Anne Rice-tól a Servant of the bones-t (az ajánló angol nyelvű), másikuk Coelhotól a Veronika decides to die-t (szintúgy) nyűtte. M2-re átszállva 20-on éves fiút láttam könyvvel: Esterházy Péter Semmi művészet című műve volt az a nevezetes.
Sokan olvasnak - csak épp nem lehet jól látni, mit. Én a múlt héten mindössze egyetlen zsákmányt ejtettem: egy kb. ötvenes, jól öltözött férfi a Tabánban, a 18-as vilin Orhan Pamuk Isztambulját olvasta.
Folytatva a sort: sokat kaptunk, még többet adtunk. Jókai Annától Az időutazó feleségéig amiket ajándékoztunk (szülőknek, testvéreknek, barátoknak és üzlettársaknak, valamint kissé lökött Csillagkapu-rajongóknak), A Magdolna nővérektől kezdődően pedig a kapottak.
Csatlakozva SzamárfülMurci felkéréséhez (ti. hogy milyen könyveket kaptunk karácsonyra), csupán két könyvről számolhatok be, a hőn áhított William Gibson Teljes Neurománc Univerzumát:
és a Bhagavad Gitát (nem a csili-vili változatot, hanem egy kis formátumú, hártyalapos verzsönt):
Akkor most beidézek: "a hármas metrón egy tizenéves lány küzdött Balzac Goriot apójával, és - hát mit mondhatnék? - nem láttam túl nagy lelkesedést az arcán." (mitolvas.blog.hu; Nani&Zitus, 2008.11.12.) Kicsi a világ, vagy véletlen egybeesés: mindenesetre ugyanennek a jelenetnek voltam a tanúja ugyanezen a helyszínen december 29-én délelőtt (elutazóban épp a világ egy kies, ám az internettől távol eső pontjára, ezért a késlekedés). A lány már a könyv utolsó negyedében járt, Rastignac tehát azóta kimondhatta méltán elhíresült végszavát, és kiadósan bevacsorálhatott Nuncingen bárónénál. Én annak idején nagyon élveztem ezt a könyvet, máig ez jelenti számomra a legerőteljesebb Párizs-élményt, úgy, hogy szégyemszemre még sohasem jártam ott.
Én tehát idén nagyrészt (de persze nem csak) könyvet vettem a családnak és barátaimnak.
Részben megrendelés alapján - tehát a nem koherens összeállítás nem miattam van (ja és persze nem egyszemélyben voltam az ajándékozó, de most én voltam az ajándékvásárlásra leginkább ráérő személy a családban).
Ötvenes - de néha gyermeklelkű - anyuka kapta: Nordquist Kalapvadászatát, Sacks A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét, Bérczes László Cseh Tamás könyvét,
valamint - nem sértésként, tényleg - Scherter Judit Klimaxkönyvét (Nők délutáni fényben - na ez a cím elég gáz).
Anya idősebb férje kapott két életrajzot (Örkény és Radnóti) és Csernok Attila elég fura könyvét (munkaügyből eredő érdeklődés miatt).
Tesó kapta az Idegen szavak szótárát (rég vágyott rá, fura család vagyunk, na), Sajó Öt és feles-ét, és egy nagyon klassz könyvet a képregényről, mint műfajról (igazából magamnak vettem, de aztán jó szívem legyőzte önzésemet, és ő meg majd úgyis kölcsönadja és akkor elolvashatom).
Tesó barátnője megkapta a Persepolist képregényben és filmen is, valamint Karen Blixen novelláit.
Olvasni szerető, tág érdeklődésű de filosz barátnő Kehlmannt kapott, a kisgyerekes barátnők pedig hangoskönyvet kaptak, mert nincs idejük olvasni:
A gyerekeik meg versesköteteket kaptak, nehogy Füzessy Zsuzsán kelljen nevelkedniük. :)
Akkor először amiket én kaptam karácsonyra. Nem sok könyvet, de mindnek örültem.
Anyukától dedikált Nádasdyt:
Tesótól pin-up lányokat (ami nagyon hasznosnak fog bizonyulni bizonyos munkáimhoz).
Tesó barátnőjétől rocknovellákat.
És magamtól :) Frank Lloyd Wrightot.
(nem ám csak egyet...)
folytasd!
Hetven körüli asszony olvasta a kettes metrón ezt a könyvet, amelynek a szerzőjéről még életemben nem hallottam, és a borítójáról is csak egy aukciós oldalon találtam fotót. Köszönet érte a kötetet pár százasért eladásra kínálónak, aki legalább olyan tanácstalan lehet a szerző kilétét illetően, mint jómagam, legalábbis ezt jelzi, hogy a hirdetésben egy kérdőjelet biggyesztett a neve után. Romantikus regényre tippelek, de ha valaki tudja a megfejtést, kommenteljen.
Danielle Steel: Johnny Angyal
Hónap elején a 86-os buszon láttam egy 30-as hölgy kezében.
Szintén a 86-os buszon jött szembe Lawrence Grobel: Al Pacino - Életem című munkája egy húszas srác társaságában.
Később Szabó Magda Régimódi történetével futottam össze az M2-es metrón, valahol a Blaha és az Őrs között. 40-es nő olvasta.
A 4-6 villamoson, egy húszas srác szorongatta a kezében, a héten, valamelyik este Henry Dorra: Symbolist Art Theories könyvét. Feltételezem vmelyik vizsgájához kellett.
Végül lenne egy kérdésem, hogyan lehet azt megcsinálni, hogy a betett képet tetszés szerint tudjam mozgatni? És köré írni? Amit saját kútfőből tudok, jelen esetben nem elég....
Az ég a tanúm, én igyekeztem, hogy elsőre valami gyöngyszemet találjak. Egy hét alatt volt minden: védőborítójától megfosztott, apró, erősen antikvárium-gyanús kötet harmincas férfinál; bonyolult grafikonokkal súlyosbított egyetemi jegyzet langaléta, kapucnis lánynál; ritka csúnya színekben pompázó, puhafedeles, könyvnek látszó tárgy kisnyugdíjasnál.
Görnyedtem hétrét, buszoztam megállókkal tovább a tervezett célomnál, egyszer még azt is eljátszottam, hogy valamim lepotyogott, hogy aztán lehajolva kileshessem, mit is olvas a célszemély - hiába. Egyesek egészen bámulatos gyorsasággal képesek a táskájukba süllyeszteni a könyveiket, mások, mintegy véletlenül, mindig arccal lefelé ejtik az ölükbe, ha felpillantanak, merre jár a villamos.
Nehéz kenyér ez, kellett megállapítsam. Így történt, hogy a tűzkeresztségen egy szimpla oldalpillantással estem ma át, ezzel a Marian Keyes kötettel. Húsz körüli, alacsony nő olvasta a metró kettes vonalán, hatalmas, fehér sapkában. Angolul, ami nyelvtanári szívemet jóleső melegséggel töltötte el, ellensúlyozva távolságtartásomat az effajta bestsellerektől és blockbusterektől. De ha legközelebb nem jön össze egy afroamerikai orvostanhallgató, aki Samuel Beckett verseit bújja francia eredetiben, én biztosan belebetegszem.
olvasónapló a könyvről
Nem olvastam vissza az összes posztot, de talán ilyen se volt még, hogy valaki a metróban dedikáljon.
A Deák téri metrócsomópontnál lettem figyelmes az NSZK-s karrierjéről, a nők szeretetéről és reneszánsz emberségéről (mindenhez ért vagy semmihez sem) legendás színészre/íróra/szépfiúra? Azaz Ernyey Bélára, aki egy huszonéves lánnyal álldogállt az M2 megállójában, szemlátomást nem akartak felszállni a szerelvényre, hanem Ernyey éppen a lány által átadott könyvet dedikálta.
Na most: elég kicsi az esélye, hogy valaki, épp amikor Ernyey könyvét hurcolja magával, összefut vele a metróban. Inkább arra gyanakszom, hogy már eleve megbeszélt találkozó volt, amely végén a lány bátran elővette a könyvet, hogy dedikálásra átnyújtsa. Amúgy nem tudom, melyik könyv volt, mert a borítót nem igen tudtam lelesni.
Talán ez?
Már gyűjtögetem egy ideje, hogy miket látok, csak éppen időm nincs feljegyezni itt is. De ma olyat láttam, ami említésre érdemes.
20-as lány, teljesen a legújabb trend szerint öltözve, sminkkel, szőkén és Diderot Fecsegő csecsebecsék-jét olvasta elmélyülten az M2-n.
Tegnap a karácsonyügyileg is túlzsúfolt négyes buszon a velem szembeni ülőhelyen huszas éveit taposó fiatalember igyekezett a gyér világítás mellett fényt fogni, hogy kiolvashassa nyilván lebilincselő könyvét, Sven Hassel A komisszár c. regényét
Sziasztok, köszönöm a meghívást, nagyon jó ötlet!!! Köszönetképpen két közeli élmény, csak nagyon röviden:
30-as nő. reklámszakember, keresztanya: Berg Judit: Rumini Zúzmaragyarmaton. Mert megvette a keresztgyerekeinek karácsonyra, de nem bírta ki addig :)
30-as nők és férfiak csoportja, munkahelyen: Parti Nagy Lajos: A pecsenyehattyú és más mesék. Fetrengve röhögve, de ne mondjátok el a főnökünknek :)
Utolsó kommentek