Akkor most beidézek: "a hármas metrón egy tizenéves lány küzdött Balzac Goriot apójával, és - hát mit mondhatnék? - nem láttam túl nagy lelkesedést az arcán." (mitolvas.blog.hu; Nani&Zitus, 2008.11.12.) Kicsi a világ, vagy véletlen egybeesés: mindenesetre ugyanennek a jelenetnek voltam a tanúja ugyanezen a helyszínen december 29-én délelőtt (elutazóban épp a világ egy kies, ám az internettől távol eső pontjára, ezért a késlekedés). A lány már a könyv utolsó negyedében járt, Rastignac tehát azóta kimondhatta méltán elhíresült végszavát, és kiadósan bevacsorálhatott Nuncingen bárónénál. Én annak idején nagyon élveztem ezt a könyvet, máig ez jelenti számomra a legerőteljesebb Párizs-élményt, úgy, hogy szégyemszemre még sohasem jártam ott.
Utolsó kommentek