Nagyjából egy hete gyűjtögetem az olvasókat és a könyveket. Általában büszke vagyok széleskörű tájékozottságomra: lehet, hogy nem olvastam egy csomó könyvet, lehet, hogy sokat sose fogok elolvasni, de eddig azt hittem, van némi fogalmam arról, mik jelennek meg. Na ezt ezen a héten felül kellett vizsgálnom.
A hét nyugodtan indult. A buszon egy keménytáblás könyvet olvasott velem szemben egy kora negyvenes, nyúzott nő, nyilván szintén munkából hazafelé. Czagány István: A Budavári Palota című, sok alap- és szerkezeti rajzzal illusztrált komoly szakmunkája volt. De amikor leszálltam a buszról, és megálltam a 61-es megállójában, egy csinos, nyilván az IBS-re járó egyetemista lány kezében olyat láttam, amit még soha. Elle Newmark Unholy Mischief című, ijesztő borítójú könyve volt nála, és miután együtt fölszálltunk, bele is bújt. Nem irigyeltem tőle...
Legközelebb reggel egy középiskolás lány, nyilván iskolába menet Vámos Miklós: Utazások Erotikában című könyvét olvasta elmerülten. Na, erről legalább hallottam. Láttam aztán egy ócska ruhákba öltözött késő harmincas nőt, aki igyekezett messze kalandozni legalább gondolatban. Agatha Christie: Órákját olvasta. Egy csinos, feketekabátos egyetemista lány pedig egy könyvtári könyvet, Kosztolányi Dezső: Boldogság című novelláskötetét. Nem találta könnyű olvasmánynak, gyakran megállt és szemmel láthatóan végiggondolta, amit addig olvasott.
Ma este pedig dőzsöltem: hazafelé a 61-esen három olvasót is lebuktattam. Egy dauerolt, szőkére festett haju huszonéves lány Hugh Laurie A balekját csukta össze leszálláshoz készülve. Egy épphogy huszonéves, lilasálas göndörhaju széplány másodéves joghallgató lehet, mert Polgárjog tankönyvet tanulmányozott, kevés lelkesedéssel. Velem szemben pedig holdvilágképű, bajszos jómunkásember angolul olvasott: Graham McNeill Horus Heresy sorozatából a Mechanicum című kötetet. Hát erről se tudtam, hogy van.
Most már, jelentem, sokkal szélesebb a látóköröm.
Utolsó kommentek