mit olvas az utca embere?

Az elegáns egyes villamoson olvasta egy harmincas férfiú Frank Herbert A dűne gyermekei című kötetét. Szerencsére jó magasra tartotta, és így kedvemre kigyönyörködhettem magam az esztétikus borítóban.

2es metró. Egy a huszas éveinek delén járó fiatalember. Öltönyben. Fülbevalóval. Kezében pedig Stephenie Meyer Hajnalhasadása...

Én eddig teljesen abban a megnyugtató hitben éltem, hogy az Alkonyatot csak és kizárólag tinilányok olvassák. Hát úgy látszik, hogy nem.

Vagy egy nőt láttam kétszer ugyanazzal a könyvvel, vagy két különbözőt ugyanazzal. Felmerül a kérdés: hány nő lehet csak Budapesten, akik éppen Coelho Bridájának kétszáztizenhetedik oldalára lapoznak? Hány az országban? A világon? Ha Coelho lennék, beleborzonganék ennek a gyönyörűségébe, vagy éppen ellenkezőleg: a mellkasomra telepedne a felelősség, s nem hagyna aludni, enni, írni. Részletek a címkék között.

Persze, persze: vámpírral Dunát lehetne rekeszteni, de már képtelen vagyok a Stephanie Meyereket megkülönböztetni egymástól, ahogyan Martha Tailor felülmúlhatatlanul csúnya borítójú könyvei (Dr. Gyilkos, Fekély, Ragya, Rüh, stb.) között sem igazodom ki. Szorítkozzunk tehát az érdekességekre. Ilyen Robert K. Ressler és Thomas Schachtmann Whoever Fights Monsters c. könyve, amelyet egy huszonéves férfinál láttam tegnap a 3-as metrón. Ez valódi szörnyekről szól: Charles Manson-ról, John Wayne Gacy-ről, Ted Bundy-ról (mindegyikükről magyarul is sokat találni a Wikipedián - csak erős idegzetűeknek!), s Ressler velük készített interjúiról. Biztosan letehetetlen, hasonlóan Garaczi László MetaXa c. regényéhez: a harmincas férfi, akinél láttam, az Árpád hídnál szállt le a metróról, és a kijárat felé gyalogolva is falta a sorait.

Végül az sem volt semmi, amikor a könyvről, amelyet az oldalkép alapján Aczél Géza verseskötetének hittem, kiderült, hogy Dr. Peter Atherton Aloe Vera c. dolgozata...de lehetett más szerző hasoncímű ismeretterjesztő munkája is. Mert valljuk be: a nevezett növényről szóló könyvnek némiképp félrevezető lenne - ha mégoly eredeti is - a Harmatcsepp a lekonyuló bajuszon címet adni. Hiába, a világban rend van, célszerűség. Nyilván azon is csak én lepődöm meg, ha nem kizárólag grízestészta illatú, lilába játszó hajú asszonyok kezében látok ilyet, hanem alig húsz éves srácnál a metrón. Miért is ne? Legalize it.

Hogy megtörjön a nagy-nagy csend, jelentem: egy hete, péntek reggel az 1-es villamosra felszállt egy huszonéves lány, kezében Viktor Pelevin A Metamor Szent Könyve c. regényével, majd pár óra múlva azonos nemű és hasonló korú személyt figyeltem meg a 3-as metrón, ő a könyvek könyvét olvasta, vagyis a Szent Bibliát.

Üdv mindenki!

Rég jártam errefelé, s mi tagadás, még februárban sikerült pár mollyal összefutnom a lehető legkülönbözőbb helyeken és még különbözőbb olvasmányokkal.

2010. 02. 11.
Ezen a napon valamily oknál fogva későbbi busszal mentem be az egyetemre(8, 18 vagy 8E kaposvári helyijáratos busz). Ahogy  felszálltam a buszra és kényelembe helyztem magam, látom ám, hogy egy rasztahajú egyetemista srác elmélyülten olvasgat valamitaz előttem lévő ülésen. Hiába nyújtogattam a nyakam, nem tudtam kideríteni, így a kérdezős módszerhez folyamodtam. A válasz meglepett: Platón Államát olvasta szorgosan. A könyv egy eléggé elnyűtt, szövetborítású, keménytáblás könyvtári példány volt, így borítót csak egy újabb kiadásét tudok mutatni illusztrációként.

2010.02.17.
Ezen az estén rendeztek egy vetítést Charles Darwinról és én is elmentem megnézni. Ahogy ácsorogtam a buszmegállóban valaki rámköszönt, egy fiatal, talán 24-26 körüli lány, majd leült az egyik padra. Hirtelenjébe nem volt ismerős az illető, majd mikor láttam, hogy elővesz egy könyvet, erősen figyelni kezdtem. Messziről a borítója alapján romantikus regénynek tűnt.

Hamarosan megjött a buszunk (18-as) és felszálltunk rá. Én pár üléssel hátrébb voltam és erősen figyeltem, hátha ki tudom lesni mit olvas, de  nem jártam sikerrel és megint be kellett vetnem a kérdezős módszert. A lány lelkesen fogadott és egyből megmutatta olvasmánya tágyát, Schmidt Egon:Csodálatos madárcilág című könyvét. Eközben az is kiderült, hogy ő is a vetítésre tart és találkoztunk már egyszer-kétszer madarásztúra alkalmával. Ő legalábbis emlékezett rám.:)

2010. 02. 23.
A hónap utolsó moly-lese az egyetemünk Könyvtár Tanszékének közelében volt. Csoporttársaimmal ücsörögtünk és vártuk, hogy véget érjen a lyukasóra, mikoris megláttam, hogy egy 20-22 év körüli lány bőszen olvasgat. Szokásomhoz híven odamentem hozzá és "meginterjúvoltam" mi jót olvasgat. Ő Laslie L. Lawrence: A feket özvegy 2. című könyvét olvasgatta.

Nos, ez volt a februári befejező adag, s közben már gyűlik a március is, de azt majd valamikor egy következő post-ban írom le.:)

Jó olvasgatást és "moly-vadászatot" mindenkinek!:)

Nem is olyan rég sikerült hazaérnem és rögtön bele is vetettem mgam az ügynök munkába. :) Íme teht itt a múlt hét eredménye:

1., Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Kedden egy 20as férfi olvata a 19es villamoson.

2., Narratívák 5.

Egy viszonylag időebb úr bújta lelkesen a Kálvin és az Astória között csütörtök este. Nagyon kiváncsi lehetett, ha még erre a rövid szakaszra is előszedte.

3., Virginia Woolf: A világító torony

Hétfőn, egy 30-as férfi olvasta a 19-es villamoson a Gellérttől a Móriczig, legalábbis én eddig voltam tanúja. Ami meglepett, hogy a könyvet férfi kezében láttam, eddig én csak női kezekben találkoztam a művel. :)

Nagyjából egy hete gyűjtögetem az olvasókat és a könyveket. Általában büszke vagyok széleskörű tájékozottságomra: lehet, hogy nem olvastam egy csomó könyvet, lehet, hogy sokat sose fogok elolvasni, de eddig azt hittem, van némi fogalmam arról, mik jelennek meg. Na ezt ezen a héten felül kellett vizsgálnom.

A hét nyugodtan indult. A buszon egy keménytáblás könyvet olvasott velem szemben egy kora negyvenes, nyúzott nő, nyilván szintén munkából hazafelé. Czagány István: A Budavári Palota című, sok alap- és szerkezeti rajzzal illusztrált komoly szakmunkája volt. De amikor leszálltam a buszról, és megálltam a 61-es megállójában, egy csinos, nyilván az IBS-re járó egyetemista lány kezében olyat láttam, amit még soha. Elle Newmark Unholy Mischief című, ijesztő borítójú könyve volt nála, és miután együtt fölszálltunk, bele is bújt. Nem irigyeltem tőle...

Legközelebb reggel egy középiskolás lány, nyilván iskolába menet Vámos Miklós: Utazások Erotikában című könyvét olvasta elmerülten. Na, erről legalább hallottam. Láttam aztán egy ócska ruhákba öltözött késő harmincas nőt, aki igyekezett messze kalandozni legalább gondolatban. Agatha Christie: Órákját olvasta. Egy csinos, feketekabátos egyetemista lány pedig egy könyvtári könyvet, Kosztolányi Dezső: Boldogság című novelláskötetét. Nem találta könnyű olvasmánynak, gyakran megállt és szemmel láthatóan végiggondolta, amit addig olvasott.

Ma este pedig dőzsöltem: hazafelé a 61-esen három olvasót is lebuktattam. Egy dauerolt, szőkére festett haju huszonéves lány Hugh Laurie A balekját csukta össze leszálláshoz készülve. Egy épphogy huszonéves, lilasálas göndörhaju széplány másodéves joghallgató lehet, mert Polgárjog tankönyvet tanulmányozott, kevés lelkesedéssel. Velem szemben pedig holdvilágképű, bajszos jómunkásember angolul olvasott: Graham McNeill Horus Heresy sorozatából a Mechanicum című kötetet. Hát erről se tudtam, hogy van.

Most már, jelentem, sokkal szélesebb a látóköröm.

Az eddigi legfiatalabb olvasót tömegközlekedési eszközön tegnap késő délután a 4-es villamoson láttam. A másfél-kétéves kislány babakocsiban ült, kezében Finy Petra Az ovi-ügy c. könyvét szorongatta. Igaz, nem lapozgatta éppen, inkább mozizott. Vagy netán már a számára is egyre aktuálisabbá váló olvasottakon rágódott volna?

Február 23-án délelőtt 9.30 körül az M2 metrón utazott a 30 év körüli lány, aki Szabó Magda Abigéljét olvasta elmélyülten.

Lila-rózsaszín-narancssárga-fehér sált, zöld kabátot, kék farmert viselt, és időnként felriadva felpillantott, hogy melyik megállónál járunk - egyébként azonban semmi különös nem volt vele. Már épp azon kezdtem aggódni, hogy nem lesz semmi plusz, hozzáadott csipetnyi fűszeresség a blogbejegyzésemben, amikor... észrevettem, hogy az ezen való gondolkozás furcsamód megoldotta gondomat: elfelejtettem a Moszkva térnél leszállni.

Ma délelőtt távolsági buszon,egy hosszúhajú,vad rocker kinézetű srác szó szerint rohant felém a buszon,de nem rám pályázott,csak a mellettem lévő ülőhelyre.nagy vehemneciával vette elő Stephen King A  Mobil c. könyvét,olyannyira belefeledkezett,hogy nem győztem elhúzni ,hol a combom,hol a karom ...mert valahogy mindig hozzám dörgölőzött:/

Szemközti ülésen huszas lány olvasta Sebastian Fitzek Terápia c. trhillerét.

Pénteken este ,a volánbusz járatán egy tizenéves lány mellé huppantam le,aki Vicki Baum-tól a Hotel Sanghajt olvasta,aztán vagy a fáradtság vagy a történet gyűrte le ,mert elaludt...és nem akartam felébreszteni és megkérdezni,hogy ugye jó a könyv?? mert megvettem ,csak még nem olvastam...és most aggódom,hogy unalmas:-)))

Játék!

Miden ügynök leleplezheti saját magát! Az önfeladás ódiuma [ez olyan szép szó, rég el akartam sütni] nélkül!

Mindenki "fotózzon bele" a saját táskájába, hogy milyen könyv van nála!

Ha moly-tag vagy, itt is csatlakozhatsz a játékhoz: moly.hu

(Ugyanott bővebben a játékról is.)

Múlt pénteken, azaz 5-én negyed tíz körül a Déli pályaudvar felfelé vivő metrómozgólépcsőjén  álltam a vacogtató hidegben, várva a felérkezést, mikor az előttem álló magas, 25-30 közti fiú fekete Gucci-táskájára lettem figyelmes. Mivel azonban ez nem egy milyentáskáthordasz-blog, rögtön továbbsiklott tekintetem jobb, nem pedig bal kezére, melyben Robert Merle Védett férfiak c. könyvét szorongatta. Világoskék borító. Szerintem nem rossz könyv, bár nem ér a Madrapur vagy a Mesterségem a halál nyomába.
 üdv
Haska

Üdvözletem!

A bloghoz csatlakozásom óta most tudok először érdemleges információval szolgálni.    Nos, nézzük csak. Ki, mit és hol olvasott az elmúlt pár hétben.

A múlt hét csütörtökön(2010.02.04.) találkoztam a kaposvári jégcsarnokban egy 60 körüli bácsikával, aki az unokáját várta, s közben Moldova György: A puskás ügy című könyvét olvasgatta serényen.

A mai nap(2010.02.08.) viszont érdekesen alakult számomra. Két olvasóval is találkoztam egyazon buszon, egyazon időben. A 18-as busz közepe tájékán egy 20-25 év körüli egyetemista fiú a Reader's Digest legújabb számát olvasta. Egész úton azt olvasgatta. :)

A másik illető egy 25 és 40 közötti férfi volt, aki az előttem lévő ülésen űlt és elmélyülten tanulmányozta az Egyhíján húsz című nyelvkönyv-sorozat Német tagját. 

Ha lesz még valami a héten, akkor jelentkezek. Addig is jó olvasást és "olvasó-vadászatot" mindenkinek!:)

Mai vonatozásom (Budapest-Debrecen) nagyon eredményesnek bizonyult: csupa olvasó ember, csupa érdekes téma!

Egyetemista fiú olvasta A rábeszélőgép c. könyvet (alcím: élni és visszaélni a meggyőzés mindennapos mesterségével).

Szintén egyetemista kinézetű fiú bújta Csernus doktor művét, A nő-t, és szinte félpercenként kijegyzetelt belőle egy-egy magvas gondolatot (olvasónapló?).

Lányával utazó középkorú nő mélyült el az érdekesnek hangzó A betegség mint pótcselekvés c. kötetben.

A végére tartogattam az igazi csemegét: kifogástalan öltönyt viselő hatvanas úr olvasta a Marx & Sátán c. könyvet (picit meg kellett kapaszkodnom ülésem karfájában, mikor kifürkésztem a címet). A marxizmus valódi ideológiai gyökerét feltárni szándékozó könyv 1986-ban jelent meg egy román származású lelkész tollából.

Csütörtök este, Debrecen, 32-es busz. Huszonéves srác fekete táskával az oldalán, kapucnival a fején, állva olvasta Dan Abnett Szellemgyártó című művét.

Szégyenkezve pótolom végre elmaradásomat és beszámolok az utóbbi néhány hónap észleléseiről, bár hozzá kell tennem, az utóbbi időben nem volt tömeges jelenség a nyilvános olvasás.

Az első feljegyzéseim olyan régiek, hogy alig merem leírni. Szeptember 29-én láttam egy húsz körüli lányt a debreceni SZTK-ban. Amíg az egészségügyi alkalmassági vizsgálatra várakozott, Némethné Hock Ildikó Társalgások, szituációk, képleírások című könyvét lapozgatta.

 Másnap reggel a 26Y-os buszon egy ötvenes szőke hölgy Sidney Sheldon Félsz a sötétben? című könyvét olvasta.

Nagy örömömre egyik csoporttársam gyakran olvas órák előtt. Október 8-án a Lakott sziget című orosz sci-fit bújta.

A következő feljegyzéshez nem írtam dátumot, és a pontos címet sem láttam sajnos, pedig nagyon gúvadt a szemem a 12-es buszon. Egy harmincas nő olvasta Nora Roberts valamelyik J.D. Robb kötetét.

Valamikor novemberben a húgommal utaztam Sajóládról Miskolcra, amikor a buszon megláttunk egy olvasó nőt. Úgy rémlik harmincas volt. Együttes erővel sikerült kivennünk, hogy Nemere Istvántól olvassa a Senkinek se nyiss ajtót című könyvet.

 Aztán valamikor láttam még húsz körüli lány kezében Agatha Christie Mrs. McGinty halottját a Debrecen-Miskolc buszon.

December 27-én a miskolci 2-es villamoson egy harminc körüli férfi Leslie L. Lawrence A lófejű démon című könyvébe temetkezett.

 29-én a Miskolc-Debrecen buszon irigykedve figyeltem, ahogy a körülöttem lévők olvasnak, mivel nekem egy fordítandó szöveggel kellett ismerkednem. Az előttem ülő huszonéves lány könyvének borítóját nem láthattam, de elég volt egy gyors pillantás, és a ’Langdon’ valamint a ’Szent Grál’ szavakból hamar összeraktam, hogy A Da Vinci-kódról van szó.

Mögöttem két 18-20 év körüli lány vitatkozott egy könyvön úgy, ahogy csak testvérek tudnak. A könyvből csak annyit láttam, hogy vastag. A két lány felváltva olvasta, miközben néha előről kezdték a vitát arról, hogy ki olvasott már többet, és kit illet meg jobban ez a jog. Leszállásnál beigazolódott a gyanúm: igen, az Eclipse volt az.

 Szilveszter napján a debreceni villamoson ez ötvenes úr húzta elő reklámszatyrából a Rejtőzködő versek könyvét. A Debrecen-Miskolc buszon pedig ismét egy Dan Brown-olvasóba botlottam. Nagy nehezen sikerült csak kivennem, hogy Az elveszett jelképet olvassa.

Alig nyafogtam el NIM-nek, hogy Makó felé nem olvasnak, amikor mégis feltűnt kettő delikvens a hazafelé tartó, homályos négyesen, ráadásul egészen elképesztő olvasmányokkal.

Egy tizenéves (19) lány eredeti nyelven olvasta Bret Easton Ellis Informátorokját (Informers):

Egy másik tizenéves (17) pedig Spiegelman Laura Édeskevés c. regényét, még meg is interjúvoltam a könyvről (közepesnek találta):

Valamelyik pénteki híradóban volt egy szép mondat, miszerint "A budapestiek lassan megtanulnak együttélni a sztrájkkal." És valóban: a fizika és az anatómia törvényeit meghazudtolva helyet szorítunk a pótlóbuszon az n+19-ik utasnak is (ahol n = a busz eredeti befogadóképességének 1,47-szeresével), és mosolygunk hozzá, sőt!, kedélyes beszélgetésbe elegyedünk vele, vagy nagyokat sétálunk a jó levegőn - szmogriadó? piha! - elegánsan szökkenünk át a metróállomás határát jelölő fehér vonalon, ahol eleddig a cerberusok álltak őrt (hová tűntek? sztrájkolnak ők is?), és elégedetten nyugtázzuk a peronokon a rendőrség jelenlétét, ettől biztonságban érezzük magunkat, ami nem utolsó, ha arról viszont fogalmunk sincsen, miképpen jutunk majd haza. De ami a legnagyobb örömmel tölt el: az olvasási kedv szemmel láthatóan nem csökkent. Íme.

Csütörtökön, a metrón egy huszonéves nő olvasta Dan Brown Da Vinci kódját - tessék igyekezni, boltokban az új bestseller! - majd egy harmincas férfi a nagysikerű Engedj be! c. film alapját adó John Ajvide Lindqvist regényt, amely a keresztségben már a Hívj be! címet kapta, ki tudja miért.

Pénteken egy húsz körüli lány szállt fel a Kék Villámra, kezében a Kezdők olasz nyelvkönyvével, amely - nyilván képeskönyv-jellegénél fogva - élénk érdeklődést váltott ki egy vele szemben ücsörgő kislányból. Korábban láttam egy harmincas nőt, aki Stieg Larsson trilógiájának befejező kötetét, A kártyavár összedőlt olvasta, majd az Astoria mozgólépcsőjén egy harmincas férfit Lawrence Grobel Al Pacino-életrajzával. A Szabó Ervin téren pedig egy huszonéves lány ült egy padon, és Umberto Eco valamelyik kisebb méretű kötetét forgatta; a borítóból ítélve az Öt írás az erkölcsről, vagy a Hat séta a fikció erdejében lehetett.

Hanem Robin Cook-ot olvas a hármas metrón. Mondjuk, hol másutt. A borító színéből ítélve a Halálfélelem c. regényt. Pedig jókötésű, harmincas férfi, még nincs benne a korban. Csakhogy vele átellenben, az alig húsz éves fiatalember meg a Kaliber magazint lapozgatja, benne varázslatosan szép tárgyfotókon Beretták, Airsoft - CYMA AK47-esek vörös posztókra fektetve hanyagul és művészien; az összhatás - vagy a miheztartás - végett melléjük dobva egy-egy katonai bicsak. Szóval jobb résen lenni.                       

Nem kis késéssel összegezve a karácsony előtti napokat: a 136E buszon láttam egy huszonéves férfi kezében Philip K. Dick Szabad Albemuth rádióját (amit melegen ajánlok mindenkinek: a sötét világképen gyilkos humor süt át, a sztori feszes és izgalmas, a váltott nézőpontos elbeszélés remekül működik - és még a borító is meseszép); az 1-es villamoson a Lurdy ház környékén hasonló korú fiatalembernél Stanislaw Lem Kiberiádáját (neki tehát szillők, gyuhancok és langallók segítettek az ajándékvásárlásban), a túlvégen, az Árpád hídnál egy harmincas férfinél Wass Albert Az antikrisztus és a pásztorok c. könyvét (erről nincs, és várhatóan nem is lesz élményem, hja, az élet túl rövid); a hármas metrón pedig szintén harminc körüli férfi olvasta a Három nemzedéket (hogy Asbóthét vagy Veres Péterét, azt nem sikerült kiderítenem - de ha véletlenül magára ismer, ne hagyjon minket kétségek között).

Már január első hetében egy ötvenes férfi David Gibbins A keresztesek aranya, huszonéves lány pedig David Merle Állati elmék c. regényét olvasta (mindketten a 3-as metrón). Aztán az 1-es villamoson láttam még egy fiatal nőt José Saramago A barlang c. könyvével a kezében, és egy, a harmincas évek stílusában öltözött húsz körüli lányt az 50-es villamoson, aki Daniel Keyes Virágot Algernonnak c. regényét olvasta.

De a hab a mákos bejglin az volt, amikor december 22-én a metrón egy hatvan körüli asszony egy harmincas éveiben járó férfinak - miután ügyes-bajos pénzügyi dolgaikat megbeszélték - pár mondatba sűrítve elmesélte Móricz Hét Krajczár című elbeszélését. Mit is mondhatnék? Mint mikor kalappal lepkét fog az ember.

Pontosan ezekre a szavakra fakadt a 22-es buszon a szőke, kékszemű, rózsaszín sapkás, kétéves hölgy anyja ölében. Aztán folytatta: "Mama, te is megöregtél?" Anyja pirulva tiltakozott: "Nem, én még nem érzem öregnek magam". Lehetett 25 éves...

Hogy ne keltsek feltűnést a füligérő vigyorommal, elkaptam a szemem, és felfigyeltem rá, hogy frissen fodrászolt, nyúzott, hatvanas nő olvas 2 üléssel előrébb. Stephen King: Hasznos Holmik volt a kezében.
 

Ennél is meglepőbbet láttam viszont két napja. Fiatal, trendi srác, dzsekiben (én kabátban kattogtam a hidegtől), fülében zenével elmélyülten tanulmányozta, mi legyen, ha felnő (Csernus dr. A férfi című opusza volt nála). Szerencsére mögötte konszolidált huszonéves lány olvasott egy Vavyan Fable-t, hogy lássam, a város olvasóinak ízlése szélesebb, mint az enyém.

Üdv mindenkinek, első bejegyzés...

2010. január 4., este 7 és 8 között. Mindketten huszonéves lányok, egyazon metrókocsiban utaznak, útjukat a Blaha Lujza térig figyelem, keleti irányba utazva tűnnek el szemeim elől. Hosszan nézek a szerelvény után.

Az elsőként olvasva megpillantott lány farmernadrágot, elfelejtettem színű kabátot, szürke, vastag sálat visel, fehér, kötött sapkában Twilight-ot olvas (Stephenie Meyer: Crepúsculo), melyről az egyik bojt hiányzik. A sapkáról, nem a Twilight-ról. 

Második hölgyünk a Puskapor és sárkányvér c. könyvet kezdi meg (Naomi Novik), arckifejezése elárulja: "a roncsok közepén a hajószakács elszenesedett teteme feküdt: a koponya feketére égett, a lábakból csupán szomorú csonk maradt, a többi hamuvá porladt." Mindezek ellenére ő zöld kordbársony(?)szoknyát és fekete szövetkabátot hord, vörös, hosszú göndör haját nem fedi semmi.