Nem kis késéssel összegezve a karácsony előtti napokat: a 136E buszon láttam egy huszonéves férfi kezében Philip K. Dick Szabad Albemuth rádióját (amit melegen ajánlok mindenkinek: a sötét világképen gyilkos humor süt át, a sztori feszes és izgalmas, a váltott nézőpontos elbeszélés remekül működik - és még a borító is meseszép); az 1-es villamoson a Lurdy ház környékén hasonló korú fiatalembernél Stanislaw Lem Kiberiádáját (neki tehát szillők, gyuhancok és langallók segítettek az ajándékvásárlásban), a túlvégen, az Árpád hídnál egy harmincas férfinél Wass Albert Az antikrisztus és a pásztorok c. könyvét (erről nincs, és várhatóan nem is lesz élményem, hja, az élet túl rövid); a hármas metrón pedig szintén harminc körüli férfi olvasta a Három nemzedéket (hogy Asbóthét vagy Veres Péterét, azt nem sikerült kiderítenem - de ha véletlenül magára ismer, ne hagyjon minket kétségek között).

Már január első hetében egy ötvenes férfi David Gibbins A keresztesek aranya, huszonéves lány pedig David Merle Állati elmék c. regényét olvasta (mindketten a 3-as metrón). Aztán az 1-es villamoson láttam még egy fiatal nőt José Saramago A barlang c. könyvével a kezében, és egy, a harmincas évek stílusában öltözött húsz körüli lányt az 50-es villamoson, aki Daniel Keyes Virágot Algernonnak c. regényét olvasta.

De a hab a mákos bejglin az volt, amikor december 22-én a metrón egy hatvan körüli asszony egy harmincas éveiben járó férfinak - miután ügyes-bajos pénzügyi dolgaikat megbeszélték - pár mondatba sűrítve elmesélte Móricz Hét Krajczár című elbeszélését. Mit is mondhatnék? Mint mikor kalappal lepkét fog az ember.