mit olvas az utca embere?

Rég jelentkeztem, egyrészt mert alig olvas valaki vagy ha igen, alig tudom lelesni, hogy mit, másrészt ha sikerül is, van, hogy elfelejtem és már nem tudom jelenteni. :)

Viszont! Sose láttam még elektronikus könyvet, ezt is a 2-es metrón kellett megérnem, egy fiatal lány kezében, bőrmappába bújtatva, nyilván a kijelzőt védendő. Mindjárt felmerül a nagy kérdés: ha elterjed majd az amúgy nagyon hasznos e-könyv, honnan fogjuk tudni, ki mit olvas a BKV-n? Hiszen ennek nincs borítója! Felháborító!

Aztán másik nagy élményem: anyuka 8 éves forma kisfiúnak olvasott fel a Combinón Karl May A bosszú című könyvéből, Winnetou kalandjait kicsit megvágta ("itt most hosszasan leírja, hogy várakoztak, ezt a részt átugrom"). Azt hiszem, felolvasásról még nem jött jelentés, ennek a nagy előnye, hogy borítófürkészés nélkül is jobban lehet találgatni, mi lehet az adott könyv. (Mondjuk én erre a Maykárolyra nem jöttem volna rá magamtól.)

És még egy komoly irodalom: negyvenes nő Esterházy Semmi művészetét olvasta a metrón.

Deszki felszálló (negyvenes férfi) a makói járaton, alig ült le, máris beletemetkezett Szilágyi István Hollóidő c. regényébe. Felemelő!

Ma reggel nyolc körül, tini fiú az iskolában fogas alatt megbújva olvasta elmélyülten Daren Shantól a Démonmestert. Nem volt nehéz azonositani,mivel a fiam is lelkes rajongó, és az összes megjelent kötet megvan neki.

Lusta vagyok az összefüggő beszédhez ma, így címszavakra szorítkozom.

30as férfi ma reggel 139A busz - Gus Hansen: Nyílt lapokkal

30as nő szintén ma reggel M3 - Trócsányi Klára: A kommunikáció jogi alapjai

Ma, mikor a zegyetemre rohantam (mert persze féluton vettem észre, hogy épp csak azt hagytam otthon, amit le kell adnom), az 56-os villamoson futottam ösze Leo Iacocca Egy menedzser élete című művével, és tulajdonosával egy 30-as férrfivel. Fura egy borítója van, na. Biztos nem venném le a polcról, mert bennem kellemetle érzéseket kelt.

Paranormális jelenséget figyelhettem meg a reggeli 6.55-re várakozva Kiszombor buszmegállójában: egy ember olvasott. Azt hittem, káprázik a szemem, de nem, egy tizenéves lány merült el Ranschburg Jenő Félelem, harag, agresszió c. könyvébe. Még ilyet!

Ezen a héten kedd délelőtt indítottam a hajszát, amikor is két fiatal akadt horogra: a 3-as metrón 20-as éveinek vége felé járó nő olvasta P. G. Wodehousetól Az életművészt, míg egy 20-on éves fiú az 1-es villamoson Óbuda felé Lay Loriga Égből pottyantak című regényét.

Szerdán 20-as kolléganőm erőltette volna Dr. Csernustól A nőt, de én nem nagyon hagytam :) Viszont az egyik vendégünk kitartóan elmerült a Tudok még szeretni! című lélekmelegítőben Danielle Steel-től, este hazafelé pedig a 14-es vilin küzdött egy tizenéves leány a Harry Potter utolsó kötetével.

Csütörtökön csupán este sikerült olvasó embert látnom, a 3-as metró Deák téri megállójában 20-as lány lapozgatta Az alkimistát (Coelho), a vagonban pedig 20-as srác falta Pamuk Orhantól a Fekete könyvet.

Tegnap szintén csak este volt kapás: 30-as nő lapozgatott bele az M3-n a Kell a gyereknek a korlát című házipszichológiába, mellette pedig egy 20-as lány olyan lelkesen olvasta Jane Austentől A klastrom titkát, hogy még a végállomáson, majd a 14-es villamoson sem dugta ki belőle az orrát. Az ilyeneket szeretem :)

Háhá, vadásztam!!! Pedig szerdán reggel elég ramaty állapotban voltam, de még így is lecsekkoltam az egyetemi folyosón egy lányt, amint...

... Dosztojevszkijtől olvassa a Bűn és bűnhődést.

Ajánló

A gyógyszertár ér? De muszáj leírnom. Tizenéves kiscsaj (max 15 éves) olvasta egy támlátlan széken kucorogva Rhonda Byrne A titokját. Először azt hittem, az anyjáé, de neeeem.... Mondjátok azt, hogy ettől nemcsak én kapok gutaütést.

Ajánló 

NaniÉsZitus pasit kiáltottak, és íme, a falrafestett ördög megjelent:

A nagy Karinthy leszármazottjának életrajzi regényét olvasta egy középkorú férfi a vilin, dacolva a hideggel is: csak az orra látszott ki a sál-sapka combóból.
Még egy szatyor más könyv is volt vele, az egyik Alexandrából jöhetett  (ez itt a reklám helye, kedves Matyi Dezső...).

Ördöggörcs

Múlthét végén nálam megint kiütéssel győztek a lányok, csak ők voltak hajlandóak úgy olvasni, hogy azt ki is lehessen kémkedni.

Csütörtökön kora este 40-es hölgyet láttam Rosemunde Pilcher Szeptember című regényét bújni az M2-n, aztán a 139-es busz Déli pályaudvari megállójában 20-as leány szaladt Manda Scott Boudica című művével a kezében. Bevallom, nem egyértelmű, hogy a 4 közül melyikkel, de ha a memóriám nem csal a borító színét illetően, akkor A bika látomásával.

Az M3-on, átkukkantva a szomszéd vagonba, egy tinédzser lányt láttam irtóra belefeledkezni az Alkonyatba, erről ajánló itt, itt és itt is található :)

Na, ez rövid post lesz:

Nhány hete láttam egy csajt a Pláza étkezőrészében, mekimenüt falatozott - és áldom az eget, hogy vannak olyan könyvek, amelyekben az oldal tetején ott szerepel a cím és a szerző... Mellette elhaladva, a vállam fölött hátralesve sikerült megkukukcskálnom a címet (és a nagy betűket is áldom):

Jane Austen: Értelem és érzelem

Ajánló

Sajnos ebből kifolyólag a borítót nem láttam, de régi kiadás volt, mert a papírlapok már megsárgultak. 

És ha már itt vagyunk, jelentem a szervezetnek, a többi csoporttársam milyen könyvekből olvasott fel a hallagtóságnak, legnagyobb bánatomra könyvet csak ritkán hoztak.

Csoporttárs_1. egyik héten Karafiáth Orsolya: A Maffia-klubjából tartott recitációt, a rockdisznós részlettel, nagy sikert aratott.

Egy másik héten Örkénytől adta elő a Rossz álom című novellát (tudom, hogy nem könyv, de azért jobb, mint a semmi), kötetet sajnos nem tudok belinkelni, mert nyomtatott lapot használt.

Csoporttárs_2.: Egyik héten Kalevala...

Utána Thomas Manntól a József és testvérei, méghozzá az I. kötetből.

Csoporttárs_3.: Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó

Csoporttárs_4.: Barbara és Allen Pease: Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?

Na figyeljetek, bebizonyítom, hogy az olvasott könyvek alapján bizonyos következtetéseket lehet levonni az adott könyveket olvasó ember személyiségére vonatkozóan:

Az egyik szemináriumra minden órára felolvasandó anyagot kellett hozni (most már beszélni kell - a szerk.), a csoport egyik tagja nagyon ellenszenves - nemcsak nekem, hanem másoknak is. Persze, hogy olyan könyveket olvas, amik nem nagyon esnek az én érdeklődési körömbe.

Emil Cioran: A bomlás kézikönyve

Ajánló itt.

Csáth Gézától is olvasott egy novellarészletet, de a címét nem mondta meg.

És Csernustól is olvasott fel, A nő című művéből.

Ajánló

Jelentem, még élek, még dolgozom. Csak csökkent a megfigyelendő személyek száma. De azért sikerült elcsípnem pár embert. :)

Richard Morgan - Broken Angels

20-as férfi olvasta a 86-os  buszon.

Wayne Chapman - Két hold

20-as nő, a HÉV-en

Steve Parry - Aliens

30-as férfi, a HÉVen reggel.

És még az M3-as metrón volt egy lány, aki egy Agatha Christie regényt tartott a kezében, s ennek fedezékéből nézte az embereket. De egyet se lapozott és a könyvbe se pillantott bele. 

Meg sem mertem nézni, mikori a legutóbbi bejegyzésem... Hiába, nem az én utazási, emberek közé járási szokásaim változtak, az emberek nem olvastak körülöttem... (Ami elég szomorú.)
A múlt héten azért láttam három olvasó embert a vonaton, de ez is hibádzik némely ponton...

1.) Huszonéves fiú olvasta A caesarok élete c. könyvet, csak azért láttam, hogy mit olvasott, mert éppen csukott állapotban hevert a kezében...
 

2.) Huszonéves lány aludt Huxley Szép új világa mellett, ami a táskáján pihent... Lehet, hogy már kiolvasta, avagy Huxley álmosítólag hatna...?
 

A harmadik könyvvel sajna egyáltalán nem volt szerencsém, láttam, hogy szürke és sárga, de egy betűt sem tudtam leolvasni, leszálláskor pedig hiába próbáltam a könyvbe való belepillantgatásokkal információt kinyerni szereplőkről, bármiről, ami alapján megtalálhatnám, mindenhol csak annyit láttam, hogy Sisco fiúk. Ez alapján pedig nem leltem meg, mi lehetett.

George Crile: Charlie Wilson háborúja,

ford. : Makovecz Benjámin, Ekren Könykiadó Kft., 2008., 3400,- Ft

Egy negyvenes vagy ötvenes évei legelején járó, szimpatikus úr olvasta kedden mellettem ezt a könyvet a kakasülőn (két hely, menetiránynak háttal, a busz végében). Szerintem foglalkozását tekintve orvos, ápoló vagy kutatóbiológus volt. Ez mondjuk csak tipp, segített a bőrtáskája, és hogy a kórháznál szállt le.

Charlie Wilson magánhőstettét csak filmen láttam, de szemmel láthatólag élvezetes dolog könyvformában.

Soha rosszabbat. Ezt kívánom mindenkinek a 156-os busz látogatói közül.

Morita Akio: Made in Japan
ford. Szilágyi Tibor
Árkádia, 1989

wiki , antikva.hu

Ez persze mind semmi, hiszen a metró Made in USSR, ami nagyobb csoda a Sonynál is, pláne hogy még mindig megy - de az olvasó személyében maga Austin Powers kucorgott az üléssor legszélén, ölében hátizsákja. (Minden bizonnyal telis-tele high-tech kütyükkel: lézeres kijelzős, nescafét főző és ellenőrt kábító, hologramként bérletnek is látszó vibrátorral.)

És Austin (a megmentendő emberiségre) fel sem nézve falta  a könyvet, mintha a jövő kulcsa lenne benne elrejtve - izgatottan lapozgatta előre-hátra. Az orrom előtt kezdett bele. Biztos nőtől jött.. és ott nem olvasással töltötte az éjszakát...  (És hoppá, tud magyarul is!)

Talán a Távol-Keletre utazik a következő Bond-paródia-sorozat? Mert majdnem így nézett ki a kedves olvasó - legalábbis szőrzetileg és arctektonikailag. Elsőre nekem legalábbis maga a A. P. jutott la az eszembe:

A környék legszebb fenekű lánya olvasta a metrón - már a múlt héten is, láttam, és még mindig csak a közepénél járt, vagyis otthon nemigen jut ideje a könyvekre - Szabó Magda klasszikusát, a Mózes egy, huszonkettőt.

Majd egy idős hölgynél láttam egy pillanatra, ahogy leszálláskor eltette, a francia írónő, Anna Gavalda könyvét: Együtt lehetnénk.

Ma reggel az m2-n huszonéves hölgyek olvasmányait nézegethettem. Egyikük Nick Hornby: Focilázát olvasta, a másik pedig Jaroslav Hasek Lőcsei közjátékát (akit érdekel, a MEKen olvasható).

Ma délután 2órakor a Rákoskeresztúrra tartó távolsági járaton 40-es hölgy Nora Roberts: A Bosszú Csapdájában könyvét olvasta, épp mellé ültem le, és szinte egyszerre vettük elő könyveinket-:) egymásra mosolyogtunk, aztán rajt! kezdődött az olvasás. :)

Tehát én, mint kortalan szépség (vagyis 20és 30 közötti hölgyemény) Arthur Hailey: Hotel c. izgalmas olvasmányba mélyedtem.

Annak ellenére, hogy a 43-ason lassan három hete dupla útlezárás teszi izgalmassá a makóiak életét, a legtöbben arra használják a másfél-két órára nyúló menetidőt, hogy elmerengve bámuljanak ki az ablakon (persze ez lehet hasznos, elmélyült időtöltés is), hosszan hőbörögjenek a mobilokba, vagy egyszerűen csak depresszióba essenek. Ahelyett, hogy szellemi kalandokba bocsátkoznának vagy katapultálnának egy szebb világba, egy jól kiválasztott könyv segítségével. Tehát az elmúlt három hét termése a Szeged-Makó vonalon utazókból csupán két könyv:

Clive Barker: Abarat - harmincas férfi olvasta épp mellettem. Elmondása szerint meseszerű, de horrorelemeket is tartalmaz.

Ken Follett: A katedrális - harmincas férfi olvasta elmélyülten.

Azt hiszem, a BKVn ovlasók jelentős része tart egy könyvet a táskájában, s csak akkor olvassa, amikor utazik. Egyébként otthon vagy nem olvas, vagy valami mást. Na jó, tudom, erre mindjárt jönnek a cáfolatok, de szeretném mindjárt alátámasztani a kérdést 2 példával is.

Ma reggel újra láttam a 30-as hölgyet a Csokoládéimádók klubjával, akit már november 6-án is láttam az M2n.

Valamint egy negyvenes nőt, akinek az Agatha Crhistiét már a múlt héten is próbáltam kifürkészni, de nem nagyon sikerült. Első körben amúgy is valami 80-as években kiadott szerelmi regényre gondoltam, de aztán láttam a szerző nevét és az első szót is, utána már kacagva megtaláltam a regényt.

Na mindez az M2-n történt, de előtte még egy 40-es hölgyet is láttam a 3-as villamoson Kunderába temetkezve.

Meg kell vallanom igen szokatlan, hogy Joanne Harrist férfi olvassa. Nincsenek előítéleteim, csupán Harrist én valahogy mindig amolyan női lélek simogatónak gondoltam volna. :P

Harmincas férfi az m2-es metrón olvasta Joanne Harristől az Ötnegyed narancsot

És egy huszonéves nőnél is láttam egy nappal később ugyancsak az m2-es metrón, Joanne Harris - Szederbor című könyvét

Furcsa, hogy időnként bizonyos írók dömpingjét látom :P

Sosem szerettem a BKV-n a csúcsidőt, de mióta lesem az olvasók táborát, azóta megláttam a dolog szebbik oldalát, nevezetesen hogy sok ember közt több a könyves is :)

Péntek hajnalban, munkába menet 30-as nőt láttam F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam című könyvét olvasni, még mindig a 2-es metrón (ennek a könyvnek a képe sajnos nem fért be a kollázsba, szóval ő most árválkodik), aztán a munkahelyemen két 20-on éves kolléganőm is olvasós kedvében volt. Egyikőjük Coelho Tizenegy perc című darabjának utolsó oldalait gyűrte le éppen, másikójuk Federico de Roberto Ábrándjának közepén járt.