Múlthét végén nálam megint kiütéssel győztek a lányok, csak ők voltak hajlandóak úgy olvasni, hogy azt ki is lehessen kémkedni.
Csütörtökön kora este 40-es hölgyet láttam Rosemunde Pilcher Szeptember című regényét bújni az M2-n, aztán a 139-es busz Déli pályaudvari megállójában 20-as leány szaladt Manda Scott Boudica című művével a kezében. Bevallom, nem egyértelmű, hogy a 4 közül melyikkel, de ha a memóriám nem csal a borító színét illetően, akkor A bika látomásával.Pénteken kora reggel szintén a kettes metrón egy gésaemlékeket angolul olvasó 20-as lány álldogált, és láss csodát, ugyanezzel a könyvvel, ugyanezen a vonalon még aznap délután újra találkoztam, újfent huszonéves lánynál, csak már becses anyanyelvünkön kiadva.
Az M3-on, átkukkantva a szomszéd vagonba, egy tinédzser lányt láttam 
irtóra belefeledkezni az Alkonyatba, erről ajánló itt, itt és itt is található :)Szombaton újfent a munkahelyem bizonyult alkalmas lelőhelynek, 60-as éveiben járó kolléganőm olvasta unalmas perceiben Louis Bromfieldtől a Mrs. Parkingtont, igazából nem túl nagy meggyőződéssel.
Kedves fiúk, férfiak! Tessék úgy olvasni, hogy látni lehessen a könyv borítóját! :)
Utolsó kommentek