[Jelenleg zajlik a háttérben a meló ezerrel: sok-sok csinos (hölgy)olvasó és egyéb olvasós képek kerülnek ki a fejlécbe - reményeink esetén "diaképekben": mindig másik.
Ha van egy kedvenc olvasós - egy olvasó embert ábárázoló - képed, és elég széles (840px kell!), akkor linkeld be és betesszük!]
Sikerült!
PRESS
Ma reggel a 62/A-n láttam messziről egy hölgyet, aki narancssárga borítós, citromsárga ruhát viselő pasit ábrázoló szerelmes regényt olvasott. Utánanéztem és megtaláltam a könyvet.
Judy Gill: Nyári szerelem
Akivel csak beszéltem szinte mind azt mondta, nyomasztó egy hét volt. Személy szerint engem is állandóan kerülget az álmosság, és alig várom a hétvégét.
Az emberek most a könnyedebb könyvek felé nyúltak.
Hoszonéves lány a HÉV-en Sebestyén Balázs - Szigorúan bizalmas című könyvét bújta
Szintén huszonéves lány az m2-es metrón Stephenie Meyer - Alkonyatába feledkezett bele
És úgy látszik ez a Vavyan Fable könyv elég népszerű: Vavyan Fable - A Halkirálynő és a dzsinnek. Tizenéves lány (közel a húszhoz) az utcán.
Kicsit több olvasó embert láttam ma reggel, csak volt aki becsomagolta a könyvét (30-as pasi), volt aki a címlapot takarta egy fehér papírral (20-as lány, de valami Kelly KFt-s újdonság volt nála, a kiadói logót megláttam).
Egyébként az M2-n garázdálkodtam és volt 20-as lány, aki Danielle Steel Váltságdíját olvasta.
Az atipikus meg lenne az a huszonéves, aki lány létére fantasyt olvasott, Robert W. Chambers-től a Sárga királyt.
.... vagyis lemaradtam! Nem kicsit. Nagyon!
De, hogy ne haragudjatok rám annyira, figyeltem és jegyzeteltem.
Most aztán bepótolom egyszerre, mit is láttam! :P
Lássuk:
Hétfőn egy huszonéves fiú az m2-es metró mozgólépcsőjéhez igyekezve (addig csak a kezében tartotta, nem olvasta :P)
J.K.Rowling - Harry Potter és a halál ereklyéi
Harmincas nő olvasta az m3-on:Robin Cook - Agymosás (A régi kiadást olvasta)
Huszonéves fiú, a HÉV-en. Stephen King: Halálos árnyék (Az új, fekete kiadást)
Harmincas nő az m3-on. Syrie James: Jane Austen naplója
Tizenéves lány olvasta (közel a húszhoz) a HÉV-en. Holly Hill: Luxus nyalánkság
Harmincas nő, az utcán vitte a kezében Joanne Harris: Csokoládé
Huszonéves férfi az m2-es metrón. Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam
Harmincas férfi olvasta az m2-es metrón. Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
Harmincas nő a HÉV-en. Vavyan Fable: A Halkirálynő és a dzsinnek
Ötvenes nő az m3-as metrón. Danielle Steel: A kettes lakosztály (Az életben valamivel szebb a borítója, de csak valamivel)
Huszonéves nő a HÉV-en. Emily Brontë: Üvöltő szelek (Az új kiadást)
Egyelőre ennyi. :P
Ui: a címkékből jócskán faragnom kellett, mert túl sok volt :P
Végre nem kell arról panaszkodnom, hogy mennyire kevesen olvasnak, az elmúlt három napban egész szép számban látam könyvvel rohangáló embereket.
Harry Potter legutolsó, zanzás kalandjait kapásból ketten is olvasták, először hétfőn délután egy huszas éveiben járó lány a 14-es villamoson, majd ma délután egy huszonéves srác egy belvárosi kávézóban.
Tegnap délután valamivel öt után a hármas metrón egy tizenéves lány küzdött Balzac Goriot apójával, és - hát mit mondhatnék? - nem láttam túl nagy lelkesedést az arcán.
A hármas metró vonalán öt lányzót, plusz egy fiút is levadásztam ma könyvvel a kezében, úgy kb. kettő és öt óra között. Kőbánya-Kispestnél két huszonéves hölgy olvasott, egyikük Martina Cole-tól a Hatalmat...
...másikójuk pedig Barbara Woodtól a Bölcsődalt. Ezekhez már találtam könyvblogos ajánlót :)
Valahol a Ferenc körút magasságában szintén huszonéves lány Daniel Keyes Szép álmokat, Billy! című regényét szorongatta. Szerintem olvasott ő volna, ha a vele utazó ismerőse hagyja.
A metróvonal egyetlen fiúversenyzője egy paródiát olvasott, nevezetesen a Heri Kókler sorozat egyik darabját a frappáns nevű szerzőtől, K. B. Rottringtól.
A nap igazi hőse egy tizenéves lány volt, aki Ábrahám Gábor Nevezetes egyenlőtlenségek című könyvét bújta rettentő elhivatottan. A cím iszonyú rémségeket sejtetett, de ő abszolút tántoríthatatlanul olvasott. Sajnos egyébként az a tapasztalatom, hogy szeptember óta mind többen olvasnak iskolai jegyzeteket "rendes" könyv helyett :(
Végül, de nem utolsó sorban belefutottam egy fantasy-kedvelő lányba, aki a tizenévesek táborát erősítette, és a Forgotten Realms sorozat Vízmélyvára című kötetét olvasta.
Szombat koradélután a szolnoki vasútállomáson (és vélhetően azután a vonaton is) egy katonásan rövidhajú fiatalember olvasta Leo Kessler: Menni vagy meghalni című könyvét a Wotan SS rohamezred "stratégiai visszavonulásáról".
Bár munkába menet rendszeresen átutazom az egész városon, ezen a héten a 14-es villamos utasai magasan rávertek mindenkire, rengeteg olvasó embert láttam. Sajnos, ahhoz még nincs elég bátorságom, hogy leszólítsam őket megkérdezni, hogy mit olvasnak, így ennyi az annyi, vagyis amit le tudtam vadászni a borítókról.
Szerda éjjel 20-as/30-as (az örök dilemma) nő olvasta Christopher Mooretól a Biff evangéliumát, és hát mit mondjak, még csak egy félmosolyt sem láttam az azcán, ami szinte hihetetlennek tűnt.
Csütörtök délelőtt fiatal, tinédzser éveinek végén járó lány bújta Hrabal regényét, nevezetesen az Őfelsége pincére voltam címűt. A látvány alapján érdekes lehet.
Ugyanezen a napon, mikor már hazafelé tartottam, elkaptam a középiskolából kirajzó fiatalok nagy tömegét, és hirtelen két olvasót is láttam. Egy fiú James Freytől a Millió apró darabban című nagyon vaskos kötet utolsó oldalait habzsolta, egy lány pedig épp akkor gyömöszölte vissza a táskájába az általa olvasott Leslie L. Lawrence regényt, mikor nekiálltam volna kibetűzni a címet. Így aztán megint csak egy összefoglalóra futja tőlem a szerző műveiből.
Szombat hajnalban újra dolgozni indultam, és meglepve tapasztaltam, hogy rajtam kívül más is olvas ezen a korai órán. Közvetlenül velem szemben egy 20-as éveit taposó, rocker beütéses srác Ralph Peters Háború 2020-ban című könyvét nyűtte. Engem ugyan nem érintett meg a cím, de ő nagyon elszánt volt.
...avagy Női pólusok II.
Mert megint a végleteket olvasták a fiatal nők: egy - címlapja alapján 99%-os bizonyosággal - Coelhot, talán mintha ezt itt:
A metrón egy harmincas nő eredetiben olvasta Dickens Szép remények-jét, valamilyen új kiadásban:
Dickens, Charles (1812-1870) : Great expectations
Egy másik lány - aki rendkívül jó volt sprintben, és így el is érte a villamost-, a modern kapitalizmust tanulmányozta feszült figyelemmel egész úton, sőt még tovább, mert sajnos később szállt le, mint én, így nem tudtam Hangkert kolléga spontán kikérdezős eljárásának alávetni:
Hans-Peter Martin: A globalizáció csapdája:
támadás a demokrácia és a jólét ellen
Perfekt, 1998
És ismét egy lány, immár a 78-es buszon, aki Vian-t falta a szemével. Ekor én oral history üzemmódba kapcsoltam, és kifaggattam a csinos pácienst: kedvence Boris Vian, mindenét imádja (khm) - ám Le Cléziót még nem olvasott, mint megtudtam... 
Ami nem nagy hiányosság - mondtam neki, a posztíró is csak A lázat tudta nyugodt szívvel ajánlani a hölgynek.
Vian, Boris (1920-1959) : Szívtépő
ford. Vargyas Zoltán; a versbetéteket ford. Lator László
Cartaphilus, 2008
Azután - immár egy budai buszonjáraton - kottát lapozgatott egy fiú és egy lány - mindkettő valamilyen hangszerrel a kezében. Valamilyen Diar nevű szerző igen kacifántos című darabját: 'Equiloptique'? talán.
62-es villamoson egy 40-es férfi olvasta a A Napimádót Gáll Istvántól. A legjobb amit a fülszövegében olvastam: "A napimádó felszabadulásunk 25. évfordulójára kiírt regénypályázaton díjat nyert mű."
Ugyanitt volt még egy harmincas nő, akit az érdekelt, hogy Mit keresett isten a nappalijában?
Majd átszálltam a metróra, ahol egy huszonéves lány olvasta az Áldás vagy átok? című Ranschburg könyvet a gyerekek tévézési szokásairól. Olvasónapló
Huszonéves fiú tért be a főiskola könyvtárába, saját könyvével a kezében, minőségügyi szakirodalmat keresett.
kilfenora már egyszer találkozott vele.
Hihetetlen micsoda végletekben olvasnak a nők... egyikük, egy késő tizen-/kora huszonéves lány a metrón egy ócska kommersz amcsi love-regényt tartott akezében:
Sparks, Nicholas (1965) : Éjjel a parton
ford. Dobrás Zsófia
General Press, [2005]
Egy másik, egy harmincas nő pedig - a kínai politikáról - ennek kezdett neki, feszült figyelemmel:
Mark Leonard: Mit gondol Kína?
Demos könyvek, Gondolat, 2008
Viszont két fiatal nőnél is láttam azt, ami(nek a reklámja) jól felpaprikázta Wendyt:
James, Syrie: Jane Austen naplója : regény
ford. Gergely Anikó
Kelly, 2008
Valahogy mostanában nálam is kiesés volt, de ma reggel az M2-n két olvasó hölgyet is sikerült alaposabban megnézni. Mondjuk amit nem tudtam eldönteni, az volt, hogy most 20-as éveik végén vagy a 30-as elején járnak. Ez nálam a problémás korosztály, mint korábban már jeleztem is.
Az egyikük Carole Matthews: a Csokoládéimádók klubját olvasta (vélemény róla az Olvasónaplóban),
A másik pedig Angolul Bill Brysontól a Shakespeare-t.
Tegnap fél kettő körül barna hajú, 20-30 közötti lány olvasta Anthony Horowitz Az ötök ereje c.könyvet.Nagyon izgalmas lehetett,mert buszok jöttek-mentek(köztük az enyém is)de Ő csak ült és rendületlenül olvasott.
Anthony Horowitz:Az ötök ereje
A múlt héten vagy nem jó időpontokban tartózkodtam a BKV járatain, vagy az emberek nagyon nem voltak olvasós kedvükben. Azért megosztom a sovány kis termést Veletek.
Harmincas éveinek elején járó férfi olvasta hétfő este Hermann Hesse egyik könyvét a 3-as metrón. A címet nem láttam jól, gondoltam, majd borító alapján kibogarászom a neten, hogy melyik lehetett. Sajnos kiderült, hogy a Hesse könyvek nagyjából ugyanúgy néznek ki, mégis azt hiszem, Az üveggyöngyjáték lehetett a kérdéses darab.
Tizenéves fiú szorongatta kedd este a 14-es villamoson J. D. Salinger Zabhegyezőjét. Könyvjelző ugyan volt benne, de bár ki is nyitotta volna :)
A pénteki nap kissé szerencsésebb volt, az első olvasó embert a 3-as metrón vadásztam le dél körül. Egy 40-es éveiben járó hölgy olvasta elmélyülten Rembrandt életét Marcel Briontól.
Szintén lelkes olvasóra akadtam annak a 20-on éves lányak a személyében, aki kizökkenthetetlenül bújta Milan Kundera Halhatatlanság című regényét, még mindig a 3-as metrón.
Ugyanebben a vagonban pár percre feltűnt egy egyetemistának látszó fiú is, aki Kurt Vonnegut egyik könyvét falta. Sajnos a címet nem sikerült kisilabizálnom (bár Vonnegut esetében úgy hiszem, majdnem mindegy, melyikről is van szó pontosanO, így aztán gondoltam, itt mindenki kedvére mazsolázhat a szerző csaknem összes műve közül.
Végül, de nem utolsó sorban, mikor átszálltam a 14-es villamosra, megpillantottam egy 40-es férfit könyvvel a kezében. Herman Ottó A zsidókérdésről című kis (inkább) füzetecskéje volt a kérdéses darab, amiről egy árva szót nem találtam a világhálón, csoda, hogy kép azért akadt.
A viszonylag meleg időt és napsütést kiahasználva egy tizenéves srác olvata Kornis Mihály Vigasztalások könyve című művét a Móricz Zsigmond körtéri buszmegállóban. Gondolom valamelyik buszra várt, de nem lehetett túl sürgős, mert amig ott várakoztam eggyel se ment el.
A tegnapi makói buszon végre oda-vissza is volt ülőhely és még a tinédzserek sem hallgatták csumán a zenét, ergo két olvasó ember is feltűnt.
Reggel egy tizenéves Hugh Laurie A balek c. könyvét bújta a félhomályban, hazafelé pedig épp mellettem huppant le egy huszas éveit taposó lány, aki egy nagyon szép, illusztrált Kafka-kötetet olvasott, amiről sajna nem találtam képet.
Fiatal, 20-as évei elején járó lány olvasta J. K. Rowling Harry Potter és a Bölcsek köve című művét.
Hazafelé a 62A-n igazi csemegét találtam:
Élet az élet után/Gondolatok a halál utáni életről című könyvet. Emlékszem, még tiniként elolvastam s még jóval a Flatliners film előtt. Akkoriban menő téma volt. Most egy jó 40-es nőnél láttam, aki elég vastag szemüveggel és vagy 3 centire az arcától olvasta. Bevallom, egyik nagy félelmem, hogy valami történik majd a látásommal és nem tudok majd olvasni, úgyhogy ha ilyet látok/hallok (sokezer dioptriás könyvmoly és nem a Top Secret! antikváriusa), az mindig feldob, jelzi, hogy van remény a 20. dioptrián is túl.
A másik meg egy retro kiadásos Vavyan Fable volt, a Halálnak halálával egy 30-as fickónál a 28-as villamoson (28as villamoson olvasnak!), amiben az a szép, hogy nekem anno már első olvasásra szétesett a kötet, de ez még itt totál egyben volt.
Egy kakukktojás a blogban: ha a Mitolvasnak lenne pénze és és ideje, épp ilyen albumokat adatna ki:
Bollmann, Stefan:
Az olvasó nők veszélyesek
[az olvasó nők a festészetben és a fotóművészetben]
Elke Heidenreich előszavával
Bellák Gábor magyar kiegészítésével
ford. Sárossi Bogáta
Scolar, 2008.
"Az inkvizíció máglyáin főképp asszonyok és könyvek égtek el" - olvashatjuk Elke Heidenreich bevezetőjében. Megdöbbentő, ugyanakkor teljesen igaz állítás, amit ebben az összetételben szinte sose hallunk. De honnan e párhuzam az asszonyok és a könyvek között? A közös pont egész könnyen megtalálható, hisz a kulcs az ellenük irányuló agresszió, amely - minden konyhapszichológus tudja - mindig félelemből fakad. S mitől a rettegés? Mi mástól, mint a gondolat szabadságától, az önállóságtól, amely a normáktól való elszakadáshoz és az ellenőrzés alól való kicsúszáshoz vezet - s ezért pusztulnia kell. Ennek ellenére vagy tán épp ezért mindig is volt valami ellenállhatatlan, mondhatni boszorkányos vonzereje mindkettőnek, a könyvnek és a nőnek is, együtt a kettő pedig kétségkívül a fokozattan veszélyes izgalmak kategóriába tartozott. Nem csoda, hogy a téma számos képzőművészt is megihletett. Ezekből a művekből készítettek reprezentatív válogatást a kötet alkotói, e festmények tükrében körüljárva ezt az olvasó nő alaptémáját. Az alkotások - Stefan Bollmann olvasástörténeti tanulmányát követően - tematikai csoportosításban szerepelnek az albumban: a vallásos ihletésű képek után azokat csodálhatjuk meg, amelyek az elmélyültség, a szórakozás, a túlcsorduló érzelmek, az önértelmezés és a magány pillanatait ragadják meg. Az utolsó részben Bellák Gábor a témához kapcsolódó, magyar vonatkozású írását találjuk. A szöveget nagyalakú, színes reprodukciók illusztrálják a többféle vonatkozásban is értékes, különleges műben." (kello.hu)
2008. október 21-én kedden, délután 14:57-kor egy dögös, hosszú feketehajú, bőrdzsekis harmincas nő olvasta Kurt Vonnegut Isten hozott a majomházban című könyvét a kék metró vonalán. /A borítóra már nem is emlékszem. Örülök, hogy a címre tudtam koncentrálni./
Ugyanezen a napon, de már jóval hat után a Budáról a Petőfi hídon át a Nyugati felé közlekedő villamosok egyikén Scalával közösen három olvasót is becserkésztünk. Az első egy huszonéves, barnahajú lány volt, aki a kérdésemre morcos tekintettel ragált (oké, azt hittem, ha Scalával vagyok, nem veszi úgy, hogy ismerkedni akarok), de miután megismételtem, kénytelen volt megmutatni, mit olvas: High School Musical volt a borítóra írva. Azt hiszem a 2. része.
A második lány is huszonéves lehetett, de az előbbiek után nem akartam őt is leszólítani. Sajna túl megdöntve tartotta a könyvét, úgyhogy le kellett guggolnom, kikötnöm a cipőfűzőm és újrakötnöm, hogy el tudjam olvasni a könyv címét. Christopher Hein: Régi tangó.
A harmadik lány már szőke volt, de hiába közelítettük meg, mert nem volt szívünk megzavarni az áhitatát. Ráadásul könyvtári könyv lehetett nála, mert a borítóján sem volt semmi. Fölötte állva csak annyit láttam, hogy angolnyelvű, amit olvas. Végül Scala ügyességének, kitartásának, hajlékony derekának és éles szemeinek köszönhetően le tudta olvasni a könyv gerincéről a címet, amiből a szerző is meglett. Robert Louis Stevenson: Treasure Island.
Másnap, 2008. október 22-én még egy könyvolvasó lányba botlottam délután egy körül a piros metró vonalán. A kezében Maurice Druon: Az elátkozott királyok. Azt már nem láttam, melyik kötet.
Így van ez.
Tegnap és ma én sem bírtam ki és nekem is olvasnom kellett.
DE!
Így jóval nehezebb a kémkedés. Nem is tudok nektek komolyabb listát felsorolni, csak két emberrel szolgálhatok (én persze nem vagyok benne :P) :
Egy huszonéves fiú az m2-es metrón
Paulo Coelho - A Portobellói Boszorkány
Huszonéves lány, szintén az m2-es metrón. (Na jó útban lefelé a mozgólépcsőn, ha precízek akarunk lenni) Vadi új könyv volt, a borítóján csak úgy csúszott a fény :D
Erich Maria Remarque - A diadalív árnyékában
J. K. Rowling: Harry Potter és a félvér herceg
20-as lány olvasta, hétfő délelött a 19-es villamospótló hátuljában.
Ma reggel egy fiatal srác szorongatta a kezében, de sajnos nem sikerült olvasnia a könyvet, mivel igencsak sokan várakoztunk a buszra.
Paulo Coelho: A portobellói boszorkány
Egy fiatal (kb 20 éves) srác olvasgatta, elég elmélyülten, mert még a fejét is fordítgatta jobbra balra. Biztos nagyon jó lehet. :)
Michael Ende: A végtelen történet
Ezt viszont egy igen morcos hölgy olvasgatta. Kicsit pipa volt, hogy a busz kb 20 percet késett. Azért tudom, mert én is arra vártam. :S
Holly Hill: Luxusnyalánkság
.jpg)
Utolsó kommentek