Szégyenkezve pótolom végre elmaradásomat és beszámolok az utóbbi néhány hónap észleléseiről, bár hozzá kell tennem, az utóbbi időben nem volt tömeges jelenség a nyilvános olvasás.
Az első feljegyzéseim olyan régiek, hogy alig merem leírni. Szeptember 29-én láttam egy húsz körüli lányt a debreceni SZTK-ban. Amíg az egészségügyi alkalmassági vizsgálatra várakozott, Némethné Hock Ildikó Társalgások, szituációk, képleírások című könyvét lapozgatta.
Másnap reggel a 26Y-os buszon egy ötvenes szőke hölgy Sidney Sheldon Félsz a sötétben? című könyvét olvasta.
Nagy örömömre egyik csoporttársam gyakran olvas órák előtt. Október 8-án a Lakott sziget című orosz sci-fit bújta.
A következő feljegyzéshez nem írtam dátumot, és a pontos címet sem láttam sajnos, pedig nagyon gúvadt a szemem a 12-es buszon. Egy harmincas nő olvasta Nora Roberts valamelyik J.D. Robb kötetét.
Valamikor novemberben a húgommal utaztam Sajóládról Miskolcra, amikor a buszon megláttunk egy olvasó nőt. Úgy rémlik harmincas volt. Együttes erővel sikerült kivennünk, hogy Nemere Istvántól olvassa a Senkinek se nyiss ajtót című könyvet.
Aztán valamikor láttam még húsz körüli lány kezében Agatha Christie Mrs. McGinty halottját a Debrecen-Miskolc buszon.
December 27-én a miskolci 2-es villamoson egy harminc körüli férfi Leslie L. Lawrence A lófejű démon című könyvébe temetkezett.
29-én a Miskolc-Debrecen buszon irigykedve figyeltem, ahogy a körülöttem lévők olvasnak, mivel nekem egy fordítandó szöveggel kellett ismerkednem. Az előttem ülő huszonéves lány könyvének borítóját nem láthattam, de elég volt egy gyors pillantás, és a ’Langdon’ valamint a ’Szent Grál’ szavakból hamar összeraktam, hogy A Da Vinci-kódról van szó.
Mögöttem két 18-20 év körüli lány vitatkozott egy könyvön úgy, ahogy csak testvérek tudnak. A könyvből csak annyit láttam, hogy vastag. A két lány felváltva olvasta, miközben néha előről kezdték a vitát arról, hogy ki olvasott már többet, és kit illet meg jobban ez a jog. Leszállásnál beigazolódott a gyanúm: igen, az Eclipse volt az.
Szilveszter napján a debreceni villamoson ez ötvenes úr húzta elő reklámszatyrából a Rejtőzködő versek könyvét. A Debrecen-Miskolc buszon pedig ismét egy Dan Brown-olvasóba botlottam. Nagy nehezen sikerült csak kivennem, hogy Az elveszett jelképet olvassa.
Utolsó kommentek