mit olvas az utca embere?

Főiskolás lány jött ki a kollégiumból, kezében 4-5 könyvtári könyvvel, valószínűleg a közeli városi könyvtárba sietett. Sajnos csak a legfelső könyvet láttam: Zoé Valdés, A Semmi Édenében (Európa, 2004). Lányok, ti is ezt a borítót tennétek a kupac tetejére, ha sétáltok az utcán? :)

Egy huszonéves lánynál pár hete a Shakespeare-titkot láttam a 14-es vilin - tegnap már a Boleyn-örökség utolsó oldalainál járt...

Profi olvasó, csak a végállomáson nézett fel a könyvből. Még akkor se, amikor egy mackónyi munkás huppant le vele szemben az ülésre, se m amikor tömegek szálltak le vagy fel mellette.
Így kell olvasni, kérem szépen. Ahogy Bartis Attila mondja: "Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel, mert a könyv láthatlanná tesz." Nálam amúgy sem volt süti...

A mai a bestsellerek napja volt:

Ötvenes hölgy olvasta a kék metrón a negyedik Potter-könyvet, a Harry Potter és a tűz serlegét.

Mellette huszonéves lány fogyasztotta a kilencvenes évek nagy sikerű szerelmes füzeteinek egyik példányát. Meglepő, de még most is létezik!

A kisföldalattin huszonéves fiú merült el Rhonda Byrne A titok c. könyvének egy igen megviselt példányában.

Nézzétek el nekem a hiányosságokat, ez volt az első vadászatom! Tehát:

A Budapestről Nyíregyházára tartó InterCityn huszonéves fiú olvasta a Saxum Kiadó Az élet dolgai sorozatának egyik könyvét, árnyalatából ítélve akár ez is lehetett: Balog Béla - Dúl Antal - Popper Péter: Önismeret, emberismeret, világismeret.

Ugyanitt szintén huszonéves fiú bújta A Gyűrűk Ura egyik kötetét.

A Westendben egy padon huszonéves lány merült el Jeff Lindsay Dexter-sorozatának egyik részében.

Jelentem, létezek és figyelek, csak éppen kevés a levadászható ügyfél, most is csak kemény hatot sikerült összegyűjtenem.

Korombéli lányka Gabriel García Márquez Száz év magányát olvasgatta felettébb fásultan az egyetem harmadik emeletén. Ajánló

Szintén ugyanitt, a harmadik emeleten csoporttársam még lopva belepillantott Coelho A portobellói boszorkányába, mielőtt bevánszorgott volna az órájára. Ajánló

Öreg bácsi olvas a villamoson, újságpapírba csomagolva. Mármint nem a bácsika, hanem a könyve. Csúnya dolog, kedves bácsi, az tetszik lenni, amit olvas: Robin Cooktól a Fertőzést. Éljen az oldalak tetejére írt szerző és cím, hahaha. Ajánló

Szintén vilin csíptem el egy középkorú nőt, elhelyezte szatyrait, egyik kezével megkapaszkodott, másikkal az akkor elkezdett könyvét tartotta. A címét sajnos nem láttam, csak a szerzőjét, Penelope Williamson volt.

Helyszín továbbra is ugyanaz, csak a főszereplő változik ismét: srác markolta elszántan Émile Ajar Előttem az élet c. könyvét, ennek is csak a címét sikerült kibogarásznom anélkül, hogy szegény azt higgye, komolyan akarok tőle valamit (amúgy ja, igen, azt, hogy mi a répát olvas, ne tessék már dugdosni). Ajánló 

És még nemzetközi viszonylatba is kerültünk, szintén fiatal srác olvasta mellettem nyugodtan a heringrandevús villamoson a One, Two, Buckle My Shoe-t, valószínűleg Agatha Christie-től, de ebben már a gugli segített ki. De van egy másik ilyen című könyv is, szóval az authorban:) nem vagyok biztos.  Ajánló 

Jelentem, létezek és figyelek, csak éppen kevés a levadászható ügyfél, most is csak kemény hatot sikerült összegyűjtenem.

Korombéli lányka Gabriel García Márquez Száz év magányát olvasgatta felettébb fásultan az egyetem harmadik emeletén. Ajánló

Szintén ugyanitt, a harmadik emeleten csoporttársam még lopva belepillantott Coelho A portobellói boszorkányába, mielőtt bevánszorgott volna az órájára. Ajánló

Öreg bácsi olvas a villamoson, újságpapírba csomagolva. Mármint nem a bácsika, hanem a könyve. Csúnya dolog, kedves bácsi, az tetszik lenni, amit olvas: Robin Cooktól a Fertőzést. Éljen az oldalak tetejére írt szerző és cím, hahaha. Ajánló

Szintén vilin csíptem el egy középkorú nőt, elhelyezte szatyrait, egyik kezével megkapaszkodott, másikkal az akkor elkezdett könyvét tartotta. A címét sajnos nem láttam, csak a szerzőjét, Penelope Williamson volt.

Helyszín továbbra is ugyanaz, csak a főszereplő változik ismét: srác markolta elszántan Émile Ajar Előttem az élet c. könyvét, ennek is csak a címét sikerült kibogarásznom anélkül, hogy szegény azt higgye, komolyan akarok tőle valamit (amúgy ja, igen, azt, hogy mi a répát olvas, ne tessék már dugdosni). Ajánló 

És még nemzetközi viszonylatba is kerültünk, szintén fiatal srác olvasta mellettem nyugodtan a heringrandevús villamoson a One, Two, Buckle My Shoe-t, valószínűleg Agatha Christie-től, de ebben már a gugli segített ki. De van egy másik ilyen című könyv is, szóval az authorban:) nem vagyok biztos.  Ajánló 

Igen, ma is a 30-as fiatalemberrel utaztam a makói vonalon, kezében a King-Straub szerzőpáros könyvével, A fekete házzal. Beszélgetni nem tudtunk, de - és ezzel kapcsolatunk (ami határozottan nem romantikus!) új szintre lépett - kaptam tőle könyvet kölcsönbe. Kapaszkodjatok meg, a Watchmen három (!!!) kötetét! Én magam mindig meglepődök a bizalom ilyen fokán, cserébe én is ígértem neki olvasnivalókat.

A 6.55-ös buszon csoda történt, racionális magyarázat ugyanis nem adható a következő történésekre. Épp berobogtam a busz végére, közben végigpásztázva hátha valaki mégis olvas, majd konstatálva a sikertelenséget lerogytam az utolsó sorba. Épp elővettem a könyvemet, mikor mellém ült egy szintén kiszombori 30-as srác és ő is hasonlóképp cselekedett. Miután látásból ismerük egymást, szinte egyszerre kérdeztük meg, mit olvas a másikunk. És innentől kezdve egy negyven perces, bizsergetően jó beszélgetés indult meg a könyvek témájából, ki, milyen könyvet, honnan és mennyiért. Persze máris hemzseg az agyam a sok új elolvasandótól :). A srác különben Pratchett Fegyvertársak c. könyvét olvasta épp.

Ma délután egy talpig feketébe öltözött -még a haja is fekete volt-(emos???)20év körüli lány olvasta Joanne Harris Csokoládécipő könyvét miközben türelmesen állt a sor végén,hogy felférjen a  a már amúgy is teli buszra,gyarapitva a nyomorgók számát.

Szintén ma később egy kicsivel nagymama korú néne,még az unokájára várt Szabó Magda Születésnap c. könyvét kezdte el olvasni.

Majdnem sikitoztam az örömtől,hogy oly sok idő után végre olvasó embert láttam és rögtön kettőt is ,és ha magamat is beleszámolom akkor hármat:)

Converse-cipős, húsz év körüli srác, menetiránynak háttal: Orwell - 1984.

Harminc körüli fiatalember, állva: Alistair MacLean - A csapda.

Tizennyolc és fél éves lány*, a busz hátsó részében: keményfedelű Agatha Christie (cím nem látszik)

*(Az ügynök néha olyasmiket is megtud, amiknek nem jár utána...)

A kispesti Bozsik Stadion előtt drosztoló taxisok általában letekert ablaknál dumálgatnak egyik kocsiból át a másikba, vagy a műszerfalra szerelt mobil dvd-lejátszót bámulják, ezért nem csoda, hogy csütörtök délelőtt sem köpni, sem nyelni nem tudtam a döbbenettől, amikor egyiküket kabátba burkolózva, sapkában, egy vaskos könyvet a volánra fektetve olvasni láttam. Ó, igen, méláztam el a futballszentély kőkerítése mellett ballagva, taxisofőrnek lenni volna jó, az órát lecsapni, az adó-vevőt lecsavarni, és csak ha a csilingelő hangú diszpécser kislány, az Aranka csivitel bele a mikrofonba, akkor válaszolni egy szép idézettel az Emlékiratok könyvéből, hogy "Mindannyian a saját testünk és mások testének szolgái vagyunk, és nem sokkal, csupán annyival jelentünk többet önmagunknál, amennyivel a szabadság többet jelent a szolgaságnál, és a szolgák közössége kevesebbet a szabadok közösen vállalt szolgaságánál. S hogy ez mennyire így van, azt semmi sem bizonyíthatja jobban", Aranka, tenném hozzá sokat sejtetőn, "mint maga a csók". Erre ő azt válaszolná, hogy "Józsi, ne hülyéskedjél már", én pedig a könyvet behajtva ráadnám a gyújtást, és elindulnék a Pozsony utca felé felvenni a fuvart.

A Temető-köznél már egészen biztos voltam benne, hogy a taxisok üres félóráikban Nádast olvasnak.

Ezen, és a Hahagájon kívül, amit egy héten belül már a második hölgynél láttam (ezúttal egy alig húszévesnél a 42-es villamoson, ugyanabban a Réberes kiadásban, mint azt alant beszúrtam), levadásztam a hármas metrón egy Shakespeare-t (Öt dráma), amelyet diákkönyvtáros kiadásához méltón egy tizenéves srác olvasott; volt förtelmes küllemű Vavyan Fable (Tíz kicsi kommandós), meglett, ősz férfinél; és az egész ország által bámult Havas tanár úr riportkönyve Kelemen Annácskáról az 1-es villamoson (A méhkirálynő). Továbbá megfigyeltem egy tinilányt valamelyik Narnia-könyvvel, majd egy huszonéves nőt, aki a pénteki esőben féltőn szorította magához Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa munkáját az Oktogonon (Asszony a fáraók trónján), és egy hasonló korú lányt, aki Lux Elvira kis könyvét, a Szexkontroll-t olvasta a metrón - a haja színe szépen harmonizált a borítóéval.

A legnagyobb meglepetést azonban egy olyan könyvnek a viszontlátása jelentette, amelyet legalább húsz éve nem láttam. Ez a Gyilkosság az őrhelyen c. dokumentumregény, vagy micsoda, amely csupán egy a Gyilkosság...-sorozatból. A szüleim olvasták ezeket annak idején, volt Gyilkosság az iskolában, Gyilkosság a kórházban, Gyilkosság a sarki kisközértben, de még talán Gyilkosság a SZOT-üdülő étkezdéjének a konyháján is. Emlékszem, hogyan émelyegtem a borítóiktól, mindegyiken valami alulexponált, szürkésfekete fotó volt látható, illetve nem-látható, és bármelyikbe belelapozva valami jeges fuvallat csapta meg a tilosba merészkedő gyermek-lelkemet. Mintha egy fátyol libbent volna föl, és alóla elősejlett, hogy a világban bizony gyilkosság van mindenhol: gyilkosság van Veronában és Egyiptomban, gyilkosság van a szexológusnál és a pornómoziban is, kinyúlva hever az oroszlán meg a boszorkány egy különös ruhásszekrényben, és gyilkosság kúszik egy csúf kis 1980-as könyvből egy negyvenes nő tenyerébe az 50-es villamoson, és viszketni kezd.

Gyorsan, bújj egy üresen hagyott taxiba, és zárd magadra az ajtaját, hátha oda nem mászik utánad.

Hejj, ha a az örökös consul úr valóban láthatott volna metrót...!
Látom, ahogy a nagy sztratégoszban nyomban fickándozni kezd  a gondolat, hogyan használhatná ezt találmányt a hadászatban... És akkor eszébe jutnak a Róma környékét behálózó vízvezetékek: és máris Cézárt tarthatánk számon a magasvasút feltalálójaként.
Lehetne volna róluk pl. nyilazni - négyszáz évvel később - a betörő barbárokat...

Na de komolyodjunk meg:
Egy-két napja huszonéves lány falta a metrón Steven Saylor egyik latin krimijét, a Caesar itéletét.
Ebben "Caesar és Pompeius is a Nílus deltájának irányába indul, ahol javában zajlanak a legendás királynő, Kleopátra és kétes hírnévnek örvendő öccse, Ptolemaiosz között dúló gátlástalan belharcok. Ebbe a darázsfészekbe érkezik meg Steven Saylor állandó főhőse, Gordianus, az ókori nyomozó, abból a célból, hogy megszerezzen egy helyi specialitásként számon tartott gyógyfüvet a felesége, Bethesda számára. A sors azonban más, ennél jóval fontosabb feladat elé állítja, ugyanis Caesar egy borzalmas gyilkosság vádjával illeti Gordianus kitagadott fiát. Az ártatlanság bizonyítása őrá vár, a tét pedig egy emberi élet mellett a Római Birodalom jövője."
(kello.hu)

Tizenéves fiú olvasta a makói 6.55-ös buszon a Perry szerzőpárostól az Aliens trilógia befejező kötetét: Ripley háborúja.

A hó és a hideg ellenére is sikerült elszánt olvasókkal találkoznom a héten, s bár a termés nem olyan bőséges, mint a hónap elején, azért csak álljanak itt bizonyságul, hogy elgémberedett ujakkal is lehet lapozni :) 

Kicsit elmaradtam az ügynöki beszámolóimmal az utóbbi időben, de most igyekszem mindent pótolni.

Valamint a 139A busz Déli pályaudvari végállomásán 20-as lánynál az utolsó rész

 

 

Kedden a 3-as metrón egy huszonéves nő olvasta Gerald Durrell könyvét.

Réber ruleZ! Egyébiránt.

Eddigi legfiatalabb "olvasómat" láttam a metrón: a kb. 11-13 éves kisfiú elmerülten bújta a Malacka és a taót.
S tekintve hogy én nem nagyon ismerem B. Hoff sorozatát, egyenesen irrrrigy vagyok a kissrácra! Ő még nem olvasott el annyi rossz könyvet mint én, de máris olvasot olyan jót, amit én még nem... :P

A szerző Micimackó, illetve barátai szájába, tetteibe foglalva, az eredeti szövegek átemelésével próbálja a tao eredeti tanait, s egyúttal a közkedvelt gyermekregény hőseit magyarázni. Élvezetes, humoros és a maga módján bölcs könyv, amelyet a Milne-könyvekből ismert Shepard illusztrációk gazdagítanak.
(kello.hu)
alexandra.hu

A reggeli 6.55-ös buszon épp mellém ült le egy szintén kiszombori, huszonéves lány és legnagyobb döbbenetemre könyvet kotort ki a táskájából. Ezt:

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha olvasó ember kerül a két méteres körzetembe (mert persze az nem kérdés, hogy az én kezemben is könyv van - most épp Móra-elbeszélések), szóval valami titkos, cinkos testvériséget érzek vele. Valami szentimentális ráismerést. Biztonságot. Melegséget. Mintha a világ lüktető középpontjában ringatóznánk.

Ha nem is minden alkalommal sikerül meglesni, mit, azt mindig ki lehet figyelni, hogyan olvasnak az emberek. Az is több a semminél. Ma reggel 7:15-kor a 42-es villamoson már másodszor láttam egy húsz körüli lányt, aki a Tulipán utcai végállomáson először valamiféle hirdetésújságot lapozgatott, majd induláskor elővette rejtélyes, piros alapon függőleges sárga sávokkal díszített könyvét, és egészen a Határ útig fel sem nézett belőle. Ott aztán eldugta a táskájába. Egy férfi közvetlenül mellettem állva maga előtt tartott egy nyitott könyvet, jeltelen, védőborító nélküli példányt, de nemigen olvasta, inkább nézelődött az ablakokon kifelé, forgatta a fejét, mintha nem tudná, merre jár. Meglehet, alibi volt a könyv, ha a háta közepére kívánt ismerős szállna fel, legyen mibe temetkeznie. Az vesse rá az első követ, aki még nem tett hasonlót.

De a 42-es villamos azért sikeres műveleti terepnek is bizonyult. Még a múlt hét végén láttam egy huszonéves lányt Mérő László valamelyik munkájával. A megviselt hátlapon felismertem a szerző jellegzetes arcképét, a cím hosszúságából arra következtetek, hogy a Mindenki másképpen egyforma lehetett az. Majd február 10-én, kedden láttam egy huszonéves lányt egy Osho-könyvvel, Éberség volt a címe. Remek választás hajnali 7 órára. Erre a járatra aznap egy másik, hasonló korú lány is felszállt, kezében Joanne Harris Szederbor c. regényével. Február 12-én pedig, szintén a korai órákban egy tizenéves lány szaladt végig a TW 6000-esen, kezében Al Pacino Lawrence Grobel-féle életrajzával.

Ami a metrót illeti, kedden huszonéves nőt láttam a Jeff Lindsay-től legutóbb megjelent Dexter-könyvet olvasni, vele szemben egy rózsaszín kalapos fiatal hölgy merült el a Lányom nélkül soha lapjaiban. Szerdán huszonéves fiúnál láttam egy vaskos Clive Cussler-t. Pénteken egy harmincas nő James Redfield könyvét olvasta, A mennyei próféciát; az Arany János utcánál pedig leszállt egy huszonéves lány, kezében Stephen King regényével a The Waste Lands-el, a Dark Tower sorozatból, amelyet angolul olvasott.

Az 1-es villamoson szerdán láttam egy huszonéves nőt Robert Graves Jézus királyával, csütörtökön pedig a Lehel úti megállóban egy harmincas férfit Anatómia-könyvvel. (Nem könnyű megállapítani, pontosan miféle lehetett, hiszen majdnem minden anatómiát bemutató könyv fedelén csupa izom, moccanó emberalak látható. Szerintem az alábbi.) A legérdekesebb látványt azonban egy hatvan-hetven közötti hölgy nyújtotta, aki a Kompakt angol útiszótárat olvasta az 1-esen. És nem viccelek, valóban olvasta: lineárisan, lapról-lapra, kifejezésről-kifejezésre haladt. Jó utat neki, bárhová is készül.

Végezetül pedig: egy húszas évei végén járó fiatalember Az ellopott századot olvasta P. Howard-tól a 3-as metrón. Vele egészen könnyű dolgom volt, ugyanis korábban osztálytársak voltunk. Manapság csak véletlenül futunk össze, többnyire könyvvel a kezünkben. Megbeszéljük, mit olvasunk éppen, aztán megyünk a dolgunkra.

Kedden a megszokott, langymeleg, zsúfolt négyes makói buszon egy tizenéves lány olvasta Csehov Cseresznyéskertjét, a régi Diákkönyvtáras kötetből.

Úgy fest, hogy Márainak Dél-Pesten masszív olvasótábora van: február 6-án másfél óra eltolódással két kötetébe is belefutottam az 50-es villamoson. Egy hatvanas úr a Zendülőket, egy ötvenes hölgy pedig a Föld, föld!..-et olvasta.

Ugyanazon a szerelvényen (offtopic: az elmúlt héten két embertől is hallottam, hogy "villingernek" nevezte a villamost, ráadásul az egyikük egészen fiatal volt. És én még azt hittem, hogy csak a hatvan körüli szüleim generációja becézi így!) egy tizenéves lány Gróf Balázs képregénygyűjteményét bújta. Reménykedjünk, hogy szociológus lesz belőle. Vagy képregényrajzoló.

Az első Márai kötettel szemben, a villamos forgójában egy harmincas férfi bújta nagy átéléssel R. A. Salvatore könyvét, a Kardok tengerét. A borító a finn heavy metal-zenekarok lemezborítóinak legszebb hagyományait idézi.

Ugyanezen a napon, a hármas metrón összefutottam Németh László Iszony c. regényével is, huszonéves nő kezében, az Európa Diákkönyvtár kiadásában.

Kedden, február 3-án pedig egy harmincas nő olvasta Julian Barnes regényét, az Anglia, Angliát, előbb az 50-es villamoson, majd a 3-as metrón. Jómagam különböző lapokban olvastam róla elismerő kritikákat, s még évekkel ezelőtt, amikor az Ulpius-ház induló kiadónak számított, olvastam a szerzőtől a Világ története 10 és 1/2 fejezetben-t. Azt kifejezetten jónak találtam, ezért most ünnepélyesen megfogadom, a következő könyv, amit Julian Barnes-tól elolvasok, az Anglia, Anglia lesz.

A Barnes-t olvasó hölggyel szemben egy húsz körüli lány ült, aki Henry Gidel Sarah Bernhardt-ról szóló könyvét forgatta. Tom Waits meséli az ünnepelt színésznőről a VH1 Storytellers c. koncertsorozatának egyik epizódjában, hogy élete vége felé Shakespeare-t volt kénytelen játszani ilyen-olyan bárokban, ráadásul szerencsétlennek az egyik lábát addigra már amputálni kellett, és a levágott testrészt a Barnum & Bailey utazócirkusz vásárolta meg, hogy pénzért mutogassák egy nagy formaldehiddel töltött medencében, kis réztáblával ellátva. Így Bernhardt karrierjének ezen a kései pontján az a furcsa helyzet állt elő, hogy a lába több pénzt keresett mint ő maga... Ahogyan Waits is mondja, ha kicsit nyomottak vagyunk, gondoljunk csak erre a történetre és máris belátjuk: lehetne sokkal, de sokkal rosszabb.

Végre itt a szorgalmi időszak és a makói vonalon is fel-feltűnik egy-egy olvasó ember. Tegnap a négyesen két huszonéves lányt láttam belemerülni könyveikbe. Egyikük Arthur Golden: Egy gésa emlékiratainak paperback kötetébe temetkezett, ebbe itt:

A másik lány egy masszív, de valljuk be elég ötlettelen könyvtári kötésbe kötött könyvet olvasott, szerencsére megcsörrent a mobilja, így kénytelen volt összecsukni a könyvét és ekkor felvillantak az arany betűk: BABITS. Ebből arra következtettem, hogy valamelyik Babits-monográfia.

Sziasztok blogolók, sziasztok olvasók, köszönöm a meghívást! :)

Mióta rátaláltam a blogra, azóta lesem az embereket - hozzáteszem, kevés sikerrel; de ma történt meg először, hogy sikerült fényt deríteni egy könyvcímre.

Nem éppen hétköznapi könyvmollyal állunk szemben: hazafelé utaztam a távolsági buszon, és előttem egy huszonéves lányzó egy vastag könyvet olvasott - a telefonja fényénél(!), mivel világítás nem volt a buszon. Gyorsan ki is neveztem a nap hősének, majd az 50 perces utazás végén, bátorságomat összeszedve, megkérdeztem tőle, hogy mit olvas ilyen buzgón. Kicsit meglepődött, de egyből megmutatta, összenevettünk, én leszálltam, ő pedig folytatta az olvasást :)

A könyv pedig:

Úgy értem, halála után 30 évvel van még emberiség, még arca is, vannak még olvasók... minőségi olvasók. (Na jó, nem lesz mind az... És :valamennyi találat több hetes - ilyen lusta vagyok, na.)

Valamelyik Egy csésze vigasz -kötetet olvasta egy 30-as nő az m3-on.

Húszas lány u.ott a Friderikusz eddig-be temetkezett... Aztán tegnap egy ötvenes nőnél is láttam a matrón.

 Eco professzor úr klasszikusába mélyedt el egy 30-as férfi, még mindig az m3-on.

A múlt héten 40 éves, erdélyi származású Bartis Attila első regényét olvasta a 105-ös buszon egy 30-as nő. (Ahelyett hogy peripateikusan...) 

m3: 1984, 20-as srác

Asimovtól A meztelen nap egy 20-as srácnál a 122-esen.

Huszas nő olvasta, átfagyott ujjakkal a 14-es vilin. (Munkavédelmi kesztyűt az olvasóknak télen...!)

Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok
ford. Fülöp Veronika
Metropolis Media, 2008

És végül: vékonyka, nagyon fiatal, de a táskájából idegesen előkapott indexe nyomán (hogy nála van-e, azt ellenőrizhette) már egyetemista korú lánynál egy filmes szakkönyv:

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos: 
 Andrej Tarkovszkij, az orosz filmművészet Stalkere
  ELTE, 1987

 

+1 "friss":

Pár napja a 14-es vilin egy igen szép arcú, bár az én zsáneremnél kissé terebélyesebb lánynál a Shakespeare-titok.

Ugyanis eddig csak lányoknál, nőknél láttam - nyilvános helyen - a "mestert", a Glóbusz Müller Péterét... Erre tegnap egy huszonéves srác is ezt tanulmányozta.. talán a barátnője inspirációjára? :)

ps.,
mielőtt megköveznek: én is olvastam már több C.-t, sőt, votl ami tetszett is! Legalábbis egyes részei...