Ha nem is minden alkalommal sikerül meglesni, mit, azt mindig ki lehet figyelni, hogyan olvasnak az emberek. Az is több a semminél. Ma reggel 7:15-kor a 42-es villamoson már másodszor láttam egy húsz körüli lányt, aki a Tulipán utcai végállomáson először valamiféle hirdetésújságot lapozgatott, majd induláskor elővette rejtélyes, piros alapon függőleges sárga sávokkal díszített könyvét, és egészen a Határ útig fel sem nézett belőle. Ott aztán eldugta a táskájába. Egy férfi közvetlenül mellettem állva maga előtt tartott egy nyitott könyvet, jeltelen, védőborító nélküli példányt, de nemigen olvasta, inkább nézelődött az ablakokon kifelé, forgatta a fejét, mintha nem tudná, merre jár. Meglehet, alibi volt a könyv, ha a háta közepére kívánt ismerős szállna fel, legyen mibe temetkeznie. Az vesse rá az első követ, aki még nem tett hasonlót.

De a 42-es villamos azért sikeres műveleti terepnek is bizonyult. Még a múlt hét végén láttam egy huszonéves lányt Mérő László valamelyik munkájával. A megviselt hátlapon felismertem a szerző jellegzetes arcképét, a cím hosszúságából arra következtetek, hogy a Mindenki másképpen egyforma lehetett az. Majd február 10-én, kedden láttam egy huszonéves lányt egy Osho-könyvvel, Éberség volt a címe. Remek választás hajnali 7 órára. Erre a járatra aznap egy másik, hasonló korú lány is felszállt, kezében Joanne Harris Szederbor c. regényével. Február 12-én pedig, szintén a korai órákban egy tizenéves lány szaladt végig a TW 6000-esen, kezében Al Pacino Lawrence Grobel-féle életrajzával.

Ami a metrót illeti, kedden huszonéves nőt láttam a Jeff Lindsay-től legutóbb megjelent Dexter-könyvet olvasni, vele szemben egy rózsaszín kalapos fiatal hölgy merült el a Lányom nélkül soha lapjaiban. Szerdán huszonéves fiúnál láttam egy vaskos Clive Cussler-t. Pénteken egy harmincas nő James Redfield könyvét olvasta, A mennyei próféciát; az Arany János utcánál pedig leszállt egy huszonéves lány, kezében Stephen King regényével a The Waste Lands-el, a Dark Tower sorozatból, amelyet angolul olvasott.

Az 1-es villamoson szerdán láttam egy huszonéves nőt Robert Graves Jézus királyával, csütörtökön pedig a Lehel úti megállóban egy harmincas férfit Anatómia-könyvvel. (Nem könnyű megállapítani, pontosan miféle lehetett, hiszen majdnem minden anatómiát bemutató könyv fedelén csupa izom, moccanó emberalak látható. Szerintem az alábbi.) A legérdekesebb látványt azonban egy hatvan-hetven közötti hölgy nyújtotta, aki a Kompakt angol útiszótárat olvasta az 1-esen. És nem viccelek, valóban olvasta: lineárisan, lapról-lapra, kifejezésről-kifejezésre haladt. Jó utat neki, bárhová is készül.

Végezetül pedig: egy húszas évei végén járó fiatalember Az ellopott századot olvasta P. Howard-tól a 3-as metrón. Vele egészen könnyű dolgom volt, ugyanis korábban osztálytársak voltunk. Manapság csak véletlenül futunk össze, többnyire könyvvel a kezünkben. Megbeszéljük, mit olvasunk éppen, aztán megyünk a dolgunkra.