Amióta jelentkeztem ügynöknek, valahogy mindig sikerül a buszon olvasó emberek közelébe ülnöm. Vagy éppen ők ülnek le mellém. Debrecen és a lakhelyem, Sajólád között buszozva a busznyi egyetemista között mindig akad egy-kettő – rajtam kívül természetesen – aki olvasással tölti az időt. Ettől függetlenül rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan egyszerű vállalkozás észrevétlenül megfigyelni az „áldozatot”, mint azt először gondoltam, de mindenképpen izgalmas feladat. Hogy lássátok, nem tétlenkedtem az utóbbi hónapban, következzék a termés.

Szeptember 2-án, nem sokkal azután, hogy eldöntöttem, ügynöknek állok, a Debreceni Egyetem élettudományi könyvtárából kifelé tartva meg is pillantottam első emberemet a portás néni személyében, aki a Romana egyik különszámát olvasta. Nem a képen láthatót, egy kicsit megkopott régebbi darabot. Ezután az egyetem területén egy padon ülő fiút láttam egy Városunk című könyvvel a kezében, de erről sajnos nincs több információm.

Másnap hazafelé tartottam a miskolci busszal, amikor leült mellém egy harminc körüli férfi és elővette Leslie L. Lawrence: A vérfarkas visszatér című könyvét. Eközben az előtte ülő középkorú úr Nemzeti Sportot olvasott. Utastársam Hajdúböszörményben leszállt, ekkor azonban észrevettem egy középkorú nőt, aki egy környezetismeret tankönyvet nézegetett. 

Szeptember 7-én a Miskolc-Tiszaújváros járaton egy fiatal nő Dr. Csernus Imre: A férfi című könyvét olvasta. Kész szerencse, hogy a könyv minden lapjának tetején szerepel a szerző és a cím. Ugyanezen a napon láttam még a tiszaújvárosi buszállomás várójában egy negyvenes férfit olvasni, de sajnos későn vettem észre, és már nem volt lehetőségem megfigyelni.

Másnap, 8-án a debreceni SZTK nőgyógyászatán láttam egy negyven körüli nőt, aki könyvének utolsó lapjainál tartott. Ez volt a legnehezebb akcióm, mivel a helyszínen csak a cím első két szavát sikerült kivennem, és hogy szép kék betűkkel van írva. Ez alapján rákerestem, és kellemesen meglepődtem, amikor kiderült, hogy minden kétséget kizárva Isaac Asimov: A halál fuvallata című könyvéről van szó. Ugyanezen a napon láttam először az egyetemen azt a srácot, aki még legalább egy-két hétig hurcolta magával az internet terembe Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak című „ötrészes trilógiáját”. Valamikor ezen a héten lehetett, amikor a villamoson egy idős hölgyet láttam Nők Lapjával a kezében a kedvenc rovatomnál, a Lolával az életnél kinyitva. Be kell vallanom, kicsit én is beleolvastam fölötte állva.

11-én a Tiszaújvárosból Miskolcra tartó buszon egy harmincas nő Ken Follett: Az idők végezetéig című művét olvasta. A könyv terjedelme láttán felmerült bennem, hogy vajon a cím az olvasás hosszára utal-e.

18-án, pénteken Debrecenből Miskolc felé utazva ismét két olvasó egyetemistába botlottam. Az egyik egy lány volt, aki Leslie L. Lawrence-től olvasta A nagy madárt, a másik pedig egy fiú, aki az Allan Pease és Barbara Pease által írt Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? című könyvet bújta. Mindkét könyv nagyon érdekes illetve izgalmas lehet, mert még akkor sem hagyták abba az olvasást, mikor már nagyon rosszak voltak a fényviszonyok. Azt hiszem, én is többek között emiatt lettem szemüveges.

Vasárnap visszatértem a cívisvárosba. A buszon megint sikerült egy olvasó lány mellé letelepednem. Dr. Varga Péter: Spielhózni című párkapcsolatokról szóló könyvét olvasta. Ugyanitt egy másik lány a Glamour magazin egyik számát lapozgatta.

Szerdán a párommal a Nagyerdőn piknikeztünk és olvastunk. Mások is így tettek. Egy fiatal pár borozgatott nem messze tőlünk. Igazi borospohárból! Valójában beszélgettek, de a lány mellett hevert egy könyv, amiből csak annyit láttam, hogy sárga, és valószínűleg egy Márai kötet lehetett.

Másnap az egyetem melletti buszmegállóban egy lány a Twilight egy példányát ölelte magához. Most pénteken pedig a miskolci buszon egy 18 körüli lány olvasta mögöttem Kirsty Ginman: Tanácsok a kellő önbizalomhoz című könyvét.