Ma reggel, háromnegyed nyolc tájban huszonéves lány olvasta a 3-as metrón Bérczes László Cseh Tamásról készített riportkönyvét. Ami egyébiránt az énekes munkásságát nem ismerőknek is melegen ajánlott, mert az izgalmas élettörténeten túl a közelmúlt - főleg a 70-es, 80-as évek - magyarországi állapotainak képe is gyönyörűen összeáll benne.

Délelőtt pedig, a 42-es villamoson egy másik huszonéves lány olvasta Robert Capa Kissé elmosódva - emlékeim a háborúból c. könyvét. Meglehet, offtopic, de magam is ezt olvasom éppen, s a fenti kötethez hasonlóan, ezt is buzgón ajánlom mindenki figyelmébe. Capa van olyan jó elbeszélő mint fényképész: olvasmányosan, lényegretörően és nem utolsósorban nagyon szórakoztatóan adja elő az emlékeit. Pergő ritmusú könyv, amelyben beutazzuk a fél világot, őrületes figurákkal találkozunk és közben hol borzongunk, hol megdöbbenünk, hol pedig fetrengünk a nevetéstől. S ha ennyi nem volna elég, a szöveget rengeteg kitűnő Capa-fotó kíséri.

Milyen kár, hogy a Cseh Tamás-könyvhöz nincsen CD-melléklet.