A metróperonon még cipellőjét igazgtatta a hölgy, egy pillanatra világos harisnyás lábujjával is kényetlen megtámaszkodni a peronon, míg kirázta kavicsot igen dekoratív cipellőcskéjéből (ejtsd ccippellőő - ahogyan azt Őze Lajos kipréselte a száján a zseniális Te rongyos életben...) Nagyon belemerült a könyvbe, ezért nem vette inzultusnak, ahogy meresztgettem a csipáimat felé - mert nehezen vettem ki, mit olvas. Csak a szerzőt tudtam kibetűzni, a címet akkor még egyáltalán nem, és messziről a borító képének közepén csak egy halat láttam... Csak hosszas guglizás során ébredtem rá, az nem hal, hanem víztükör... (Brooklyni balgaságok) Csenga, ill. férfiolvasóink kedvért: egyhén melírozott, lányos de nem teljesen vékony alkat. Szóval remekíróhoz remekbe szabott olvasó :P

Másik ma reggeli metrós "könyvem" Moldova memoársorozatának 9. kötete volt, egy már kopaszodó, nagydarab férfinél, aki nagyon fáradt lehetett, de - látszott rajta - óriási erőfeszítéssel falta a lapokat. (Nem szó szerint...)