Persze, persze: vámpírral Dunát lehetne rekeszteni, de már képtelen vagyok a Stephanie Meyereket megkülönböztetni egymástól, ahogyan Martha Tailor felülmúlhatatlanul csúnya borítójú könyvei (Dr. Gyilkos, Fekély, Ragya, Rüh, stb.) között sem igazodom ki. Szorítkozzunk tehát az érdekességekre. Ilyen Robert K. Ressler és Thomas Schachtmann Whoever Fights Monsters c. könyve, amelyet egy huszonéves férfinál láttam tegnap a 3-as metrón. Ez valódi szörnyekről szól: Charles Manson-ról, John Wayne Gacy-ről, Ted Bundy-ról (mindegyikükről magyarul is sokat találni a Wikipedián - csak erős idegzetűeknek!), s Ressler velük készített interjúiról. Biztosan letehetetlen, hasonlóan Garaczi László MetaXa c. regényéhez: a harmincas férfi, akinél láttam, az Árpád hídnál szállt le a metróról, és a kijárat felé gyalogolva is falta a sorait.
Végül az sem volt semmi, amikor a könyvről, amelyet az oldalkép alapján Aczél Géza verseskötetének hittem, kiderült, hogy Dr. Peter Atherton Aloe Vera c. dolgozata...de lehetett más szerző hasoncímű ismeretterjesztő munkája is. Mert valljuk be: a nevezett növényről szóló könyvnek némiképp félrevezető lenne - ha mégoly eredeti is - a Harmatcsepp a lekonyuló bajuszon címet adni. Hiába, a világban rend van, célszerűség. Nyilván azon is csak én lepődöm meg, ha nem kizárólag grízestészta illatú, lilába játszó hajú asszonyok kezében látok ilyet, hanem alig húsz éves srácnál a metrón. Miért is ne? Legalize it.
Utolsó kommentek