mit olvas az utca embere?

Jelentkezz Mitolvas Ügynöknek!

Részletek a jobb oldali linkeknél:  Mitmereholhogyan?, stb.

A regisztrációhoz email-cím szükséges: írj levelet a nevünkre kattintva, vagy kommentelj ide valamit.

A múlt héten munkából hazafelé huppant le mellém a 2-es metrón egy harmincas hölgy, térdnaciban, tövig rágott körmökkel. Dan Brown: A megtévesztés foka c. könyvének egy eléggé elnyűtt példányát olvasta. Két dolgot juttatott az eszembe. Az egyik, hogy napokon belül megjelenik a népszerű író új regénye, ugyan egyelőre csak angolul (The Lost Symbol). A másik gondolat, vagy inkább kérdés, ami költőien felvillant bennem: Vajon tekinthető-e a környezettudatosság egy sajátos formájának az, ha valaki antikvár könyvet vásárol a vadiúj helyett?

Vasárnap délután Békéscsabáról Budapest felé a 17.15-ös vonaton nosztalgikus hangulatba estem. És nem csak azért, mert a pénztáros hölgy diák jegyet akart adni. A vonat tömve volt a fővárosba igyekvő egyetemistákkal: egy húszas fiatalember Földi Pál Ave Caesar-ját olvasta, a vele szemben ülő duci lány egy vaskos fekete könyvnek esett éppen neki. Hogy pontosan mi volt az, sajnos nem láttam. Egy Szolnoknál leszálló szintén húszas lány, gyönyörű hosszú hajjal és súlyos bőröndökkel, az Élet és Irodalom legutóbbi számát lapozgatta.
 

Ma reggel a földalattin egy harmincas öltönyös úr John Updike Nyúl-sorozatából a Nyúlketrecet olvasta. Hm, mennyire szerettem a langaléta Nyúl történeteit! Láthatólag az úr is élvezte, mivel a leszállás előtti utolsó pillanatig ki-kinyitotta, hogy még néhány sort olvashasson belőle.

Péntek délután távolsági buszon, fiatal gömbölyded lány, minden nehezítő körülmény ellenére lázasan falta Rónaszegi Miklós: Kartal kalandos esküvője c könyvét. Olyan gyorsan olvasta az oldalakat, hogy gorsolvasó lévén, alaposan meglepett.
 

Pár nappal ezelőtt pedig, az edzőteremben szintén huszonéves lány olvasta kardió közben Leslie L. Lawrence-től Miranda koprsóját. Emondása szerint kissé unalmas a könyv, legalább két hete hurcolta már magával a kötetet.

Üdv mindenkinek! Hosszú hónapok után ma végre sikerült egyszerre olvasókat észlelnem és emlékeznem arra, hogy erről a blogon számot adhatok. "Hajnalban" (hat és hét óra között) volt szerencsém szemben ülni a kék metrón egy huszonéves lánnyal, aki éppencsak elkezdett megmártózni a Buendía család bonyodalmas históriájában, valamint egy harminc körüli férfival, aki meg egy Asimov könyvet olvasott, alighanem ezt itt:

Szép pár voltak, habár nem voltak pár...

A reptérbuszon pedig egy negyven körüli férfit késztetett néha mosolyra a Három ember egy csónakban:

Arról, hogy én melyik regényt fejeztem be hazafelé jövet, már nem szól a fáma.

Köszönöm a figyelmet. :)

Végre elkezdődik a suliidény, bár a hangzavarszint növekszik ilyenkor a buszokon, de mégis, legalább feltűnik egy-egy olvasó is. Múlt héten két olvasó mellé is sikerült lezuttyannom a hazafelé tartó makói buszon, az egyikük egy huszonéves lány épp befejezte A titok c. könyvet (nagy sóhajjal, arcán mosollyal csukta be, azt hiszem megvolt a katarzis). Egy huszonéves srác pedig Merle Védett férfiak c. könyvébe temetkezett volna, ha az előttünk ülő szerelmespár nem kezdett volna bele egy hangos csókjelenetbe, ami persze csak az előjáték volt. Lemondón csukta be könyvét és inkább bámult kifelé az ablakon. Az én idegeim persze erősebbek voltak, efféle kéjes hangeffektek nem tántoríthattak el a könyvemtől.

Köszönöm annak a negyvenes úrnak - ismeritek ezt a típust, kopaszodó, ámde lófarokkal -, aki ma reggel nemsokkal 9 után a kisföldalattin utazott, kezében Bryan Burrough: Közellenségek c. könyvével, hogy emlékeztetett arra, miszerint már ezer éve szeretnék jelentkezni hozzátok ügynöknek.

Köszönöm.

Második mitolvas-posztom jóval tartalmasabbnak ígérkezik, mint ez első, főleg azért, mert többhónapnyi megfigyelés eredménye(ahhoz képest viszont elég kevés..).

Íme a listám:

20 körüli fiú a pécsi intercity-n olvasta a Rómát Steven Saylor-tól








 

20 körüli lány a csepeli héven az Agykontroll Silva módszerével-t fogta a kezében, de inkább az ablakon kibámult kifelé, mint olvasott

továbbra is kötött sínpályán maradunk, név szerint az m3-ason. a sok olvasó ember közül csupán kettőt tudtam meglesni, egyikük egy 30 körüli férfi volt, Robin Hobb: Az Orgyilkos küldetése -t bújta

másikuk pedig egy tizenéves lányka, aki Anne Frank naplójába volt belemerülve

a távolsági buszon pedig van két visszatérő olvasóm:
egy igazi könyvmoly tizenéves leányzó, aki nagyon ügyesen rejtegeti a borítókat; egyszer azért sikerült jól pozícionálnom, az eredmény pedig Sharon Siamon: Kincsvadászok

egy másik buszjáraton pedig egy huszas évei végén járó lány, akinél először Franny és Zooeyt másodszor pedig Márai: Féltékenyeket láttam.

Az Uram és parancsolóm egy 30-40 közti nőnél - és sok cekker.

Charlotte Bronte: Az angoltanár-ja pedig egy szemrevaló huszas lánynál, akinek a kézfején elmosódott írás volt tollal,
mágneses könyvjelzőjén pedig egy boszi.

Szia!
Szeretnénk meghívni a mitolvas stábját a Goldenblog díjátadóra.
Kérlek, küldjetek a xxxxx címre nevet + emailcímet (+a blog nevét, hogy tudjuk, hogy ki küldte) ahová a meghívót küldhetjük.

Köszi!
Üdv:
Goldenblog

Ezt a levelet küldte a Golden stábja, nekem nagyon szimpi, kedves Tagok! aki szeretne jönni, küldjön nekem emilt civil címmel (ha nem ismerném, hiszen sokan vagyunk...) és egyben elküldöm a válaszlevelet... Részleteket nem tudok, hiába néztem a neten is... (holmikor és ingyepialesze?)

Tehát, kedves Mitolvas Ügynöktárs! ha jönnél a buliba, emilezd meg a polgári neved és az emilcímed szfülnek!  

update, most kaptam válaszlevélben: csoportos blognál sincs létszámstop (index hír: A mitolvas ügynökök elleptékk a goldenblogbulit) és ingyenpia is lesz! :P  Továbbá, a  lényeg:

Aug 27-én lesz az Uszálystrandon

Svejk egy huszas srácnál, a 30-as buszra várva, megállóban állva ölelte magához. (Gonsolom, azért olvassa is néha.)

Interjú a vámpírral
egy huszas fiúnál, akin Brasil-poló volt,
a kék metrón.

És végül: huszas lány vmi rövid Nyúl... c. Updike-kal a 14-es vili újpesti megállójában, elmerülten olvas.

...majdnem mindenkinel van valamilyen Camino-guide. (nalam meg egy 1,5 kilos Spanyolorszag utikonyv) Ezek utan jonnek a ponyvak, egy szinten labfajos brit srac, akivel egyutt buszoztam ket Harry Pottert hozott, Gergo haverom Dark Sunt, es en is megvettem itt angolul a Halal ereklyeit, mikor a doki 2 nap szigoru pihenot javasolt a bedagadt labam miatt.
A spanyol fiatalok egy helyi bestseller ironotol olvasnak mindenfele templomos lovagos tortenelmi kalandregenyeket, itt a csapbol is ez a csaj folyik (a voroskereszteseknel volt egy a4-es, szines konyvkatalogus, abban legalabb 4 oldalon ot reklamoztak, mert irt a Caminorol is vmit!)

- írta Hamlet fedőnevű ügynökünk a havashenriki magabiztossággal feltett kemény kérdésemre a blogjában. Köszönjük, folytassa kérem!

ps.
egy kis szakirodalom El Camino témában: murci.blog.hu/el camino 

Nem tudtam ellenállni én sem, hogy nyaralás közben ne jegyzeteljem az olvasókat, íme a szigligeti gyűjtés:

július 26. Déli-Pályudvarról Tapolca felé haladó vonaton fiatal csitrik Csernus férfi-könyvét és Paolini Eragonját olvasták:

Hazafelé ugyanezen a vonalon egy tíz éves forma kisfiú Ken Follettet olvasott, de elég sokszor letette a könyvet és mintha egyszer el is szundított volna:

A szigligeti strandon ötvenes, pocakos férfiak Pamukot és Vonnegutot olvastak, míg egy harmincas hölgy A suttogó titkaiba merült el.

A Budapestről Szegedre tartó úton mindannyian olvastunk, férjem az Ezeregyéjszaka ötödik kötetét, egy huszonéves lány pedig a Kiharu, a simbasai gésa c. könyvet:

És bár nem ér, de azért elfecsegem, hogy a szigligeti strandon nem más flangált fekete fecskében, mint Esterházy Péter :)).

Az ember elutazik nyaralni, hogy végre kikapcsolódjon, és lám, vannak olyan funkciók, amiket akarva sem tud csak úgy takarékra állítani. Értsd ezalatt, hogy még olaszországi vakációnk alatt is megszállottan figyeltem az olvasó társadalmat. Ez most azért is volt különlegesen kellemes élmény, mert mint a buta turistáknak általában, nekem is folyton a kezemben volt a fényképezőgép, és ha könyvet láttam, egyből kattintani is tudtam (és hála a digitális világnak, a képekről utólag egész jól le lehetett nyomozni, hogy ki mit bújt).

Első megfigyelésem a Capitolium tetején termett, a sort nyitó képen látható 20-as leány olvasta Stephenie Meyer Breaking dawn című művét, de mivel a helyszín igazi turista-olvasztótégely, a nyelvről sajnos nem tudok nyilatkozni.

Később, a szállásunk melletti buszmegállóban, közel 45 fokos hőségben (és a tűző napon!!!) ragadott könyvet egy hasonló korú hölgyemény, és elmerült a német nyelvű vallási témában. A remekbe szabott fotóm miatt ezesetben utólag sem sikerült kinyomozni, hogy pontosan mit is olvasott, de minden esetre nagyon lelkes volt.

Pár nappal később, amikor már némileg kedvezőbb időjárási körülmények között Capri partjain sütettük a hasunkat, arra lettem figyelmes, hogy a napsugárzást kevésbé jól viselő, az árnyékba húzódó strandolók közül is sokan ragadnak könyvet. Konkrét termés csak egy nagyon oxfordi kiejtéssel beszélő brit bácsi esetében született, ő Val McDermid A darker domain című pszichothrillerét lapozgatta kíváncsian.

Amikor már visszafelé utaztunk a repülőtérre, a Nápoly-Róma vasútvonalon láttam még könyves embert, egy németül beszélő (tényleg német, esetleg osztrák, vagy svájci illetőségű?) fiatal pár férfi tagja tanulmányozott nagy odaadással egy nagyon pink borítójú terheskönyvet. Bár párja hasa még nem domborodott, roppant aranyos jelenség volt!

Végül Fiumicinon láttam még 20-as lányt egy távolkeleti képregénnyel a kezében, amit európai szemmel nézve szigorúan visszafelé olvasgatott.

Hjaj, úgy visszamennék még figyelgetni egy időre a külföldi olvasókat! :)

Ma pedig egy Kazohiniát olvasó srác ült a vilin - emberek, az ünnep, Szathhmári Sándor egy kamasz kezében a 21. században!!! :)

Egy punk lány a metrón kezdett bele a Véres csontokba, egy fiatal nő pedig a Narancs - valószínűleg friss - számát olvasta elmélyülten. Voltak még sokan, de nem csak hatósági ig.,-t kéne igényelnünk, de mindenen átlátó szemüveget is, látcső-funkcióval, akkor több találaton lenne. (Volna. Szép magyar anyanyelv.)

egy fiatalka bombázóval a Zabhegyezőt: ő ma a metrón még az elején tartott, én a laptop lecsukása után kezdem el, de le sem teszem, míg újra ki nem olvasom...

A lány sajnos leszállt a Lehelnél, nem tudom, mit szól az egyik leginkább "megosztó" (de egy idióta frázis) regényhez: tetszik neki? viszolyog tőle? unja? Netán megy és lelövi az aktuális Lennont. (Ki lehetne az?!)

A kitartóan ostromló meleg ellenére is van kedvük olvasni az embereknek, ennek pedig nagyon örölünk. :P

A minap ahogy a metrón utaztam kompozcióba illően az egyik oldalon ülők végig könyvet tartottak a kezükben, melyet elmélyülten az arcukhoz meltek. Fényképre illő látvány volt, kár hogy nem volt nálam fényképezőgép. :)

Ebből sajnos csak három címet láttam.

Sarah Dessen - Tökéletes című könyvét olvasta egy huszonéves lány a 3-as metrón.

Stephenie Meyer - Alkonyat című könyvét olvasta egy harmincas éveinek elején járó nő a 3-as metrón.

És ha már vámpíroknál tartunk:  Charlaine Harris - Inni és Élni hagyni című könyvét olvasta egy szintén a harmincas éveinek elején járól nő, szintén a 3-as metrón.

Még pajzán ötlet sem volt ez a blog, amikor már megírtam ezt a posztot, egyik régi blogomon, fogadjátok szeretettel:

Fiatalember felszáll a metróra, kezében Lion Feuchtwangertől A hamis Néró. Régi kiadás, benne félbehajtott lap, talán ügyintéző napot tart, azon a lista, és unalom ellen a kötet. Megáll a kocsi belsejében, kinyitja valahol középen a könyvet, lesimítja a gerincét, bele is kezdene az olvasásba, de valami hang elvonja a figyelmét, felnéz, el is bámészkodik kissé. Ekkor néhány összetapadt lap, magától, vagy egy kis huzat hatására, ellapozódik, az oldalszám előre ugrik legalább tízet... A srác végre összepontosít, elkezd olvasni. Először azt hiszem, rájön, mi történt, mert nagyon koncentrál, de aztán belemerül, és hosszú megállókon keresztül olvas, talán örökre elmulasztva azokat az oldalakat. Épp mint az életben, nem figyelünk  eléggé, és átugrunk talán fontos dolgokat. 
Sokan pl. büszkék rá, hogy átlapozzák Jókai tájleírásait... Az ilyenek csak a vak sors (bal)kezére dolgoznak.

A titokzatos esemény egy hete történt a 250-es számú vasútvonalon. Huszonéves lány több könyvtári könyvvel a kezében utazott, az egyik könyv a Zabhegyező (Salinger) volt. Miután leszállt, átadta egy szintén huszonéves lánynak a pakkot. Lennon gyilkosa, Mark David Chapman és az Összeesküvés-elmélet  c. film óta tudjuk, hogy ez bizony gyanús, sötét dolgok állhatnak a háttérben. Azóta is figyelem a híreket, megpróbálok olvasni a sorok között. Egyelőre semmi, de résen vagyok. :)

John Lennon gyilkosa, Salinger és az Összeesküvés-elmélet (Ray, bookfenc.hu)

(A kép a bookfenc.hu oldaláról való, az Összeesküvés-elmélet c. film egy kockája)

Egy idősebb hölgy (tkp. törzsolvasóm, gyakram látom vmi könyvvel) ma reggel a 30-as buszon az Önindító c. - val'szeg életvezetési - útmutatót olvasta elmerülten, a máris 35 fok ellenére.

Később, a  nap folyamán még őket győjtöttem be: egy fiatal lány A tetovált lányt olvasta az 5-ös buszon délelőtt, a metrón pedig egy 30 körüli lány eredetiül az egyik Wodehouse-t olvasta, de inkább csak merengett maga elé, hátizsákja nagyságából ítélve kirándulni indult. Volt ma még sok találatom (a 35 fokban is olvas a magyar!), de én már képtelen voltam fejben tartani őket.

Tegnap reggel a hármas metrón egy harminc körüli nő olvasta a legfrissebb, védőborítójától megfosztott Coelho-regényt (A győztes egyedül van). Lásd a pesti szleng idevágó kifejezését, miszerint: "Letépem az arcod, mint Coelho-ról a védőborítót!"

Később a 93-as busz potrohában alakult ki kisebb olvasókör jómagam és egy ötvenes nő részvételével, aki egy Székely Bertalanról szóló festészeti albumba temetkezett bele (Kossuth Kiadó, 2006, szerk.: Bakó Zsuzsanna), de olyan izgalommal, hogy még a buszról leszállva, Kőbánya-Kispesten sem csukta be. A könyvet maga előtt tartva, a betűt és a képeket falva-zabálva vágott neki a felüljáróra vezető lépcsősornak. Ami elhivatottságról és magas szintű helyismeretről egyaránt árulkodik.

A 93-ast egyébiránt melegen ajánlom mindenkinek, aki csak hangyányit is érdeklődik a külváros költségkímélő egészségügyi szolgáltatásai iránt. Persze nem a kispesti Ormos Intézetre gondolok, hanem a vesekő (és nem ritkán: maga a vese) atomizálásának szép hagyománnyal bíró, helyi módszerére, amikor is nevezett járaton utazva, teljes sebességgel átrobogunk a lajosmizsei vasútvonal sínpárján. BKV vonaljegy: 300 Ft. Ám az élmény: megfizethetetlen. 

Kedves Olvasóink! Arra kérünk Titeket, küldjetek magatokról, ismerőseitekről olyan képet, amelyen olvastok, olvasnak - a blog fejlécébe (ahol már 200 kép felett vagyunk!) Persze lehet olvasós képet "lőni" vadidegenekről is - ezekeknek ugyanúgy örülnénk!

press F5!

A saját ill. ismerősök képei természetesen anonimek  maradnak!

Festett vörös, hófehér bőrű, csupa feketébe öltözött (talán emós, ha van még ilyen), tizennyolc év körüli lány olvasta a minden fórumon egekig magasztalt Skandináv krimik-sorozat egy izlandi darabját az 50-es villamoson.  

Végre férfiakat láttam olvasni!

Kb. két héttel ezelőtt egy bevásárlóközpont pénzváltó fülkéjében, harmincas férfi olvasta: Lévai Anita-Potó István: Egyiptomi Fáraók c. könyvét.
 

Ma, vagyis július 10-én távolsági buszon 20 év körüli, gondosan beállított frizurás szőke herceg olvasta Rejtő Jenőtől a Pokol zsoldosait,mikor leültem vele szemben, abbahagyta az olvasást -  reméltem, hogy miattam :) - de csalódnom kellett, a vasútállomáson leszállt. Ennek ellenére szívetmelengető találkozás volt, végre egy férfi, aki nemcsak helyeske volt, de olvasott is! :)
 

Majd pár órával később ismét férfin legeltettem a szemem, szintén 20-as korosztáy, aki, ha jól láttam a A víz színe [egy fekete férfi tisztelgése fehér édesanyja előtt] c. könyvet szorongatta James McBride-tól, gondolom a Líra könyvesboltban csapott le rá. (Borítot nem találtam)

Tegnap rekordot döntöttem, az már tuti, mert ennyi sok könyvest láttam:

Reggel az M3-on gimisnek vagy esetleg fiatal egyetemistának tűnő lányt az Angyalok és démonokkal, aztán a délutáni áradatban szintén ezen a vonalon 20-as lányt Heri Potyié és a félvér herceggel, 30-as hölgyet Balzactól a Modeste Mignon-nal, valamint 30-as férfit Colehotól (haha, nem csak a lányok :P) A győztes egyedül vannal.