Az előző bejegyzésemben két kedd reggeli megfigyelésről írtam. A láncolat folytatódott a következő kedden. Hármas metró, 7:50 körül. Gál Tibor: WEB programozás-a súlytott: 1,5 méter magasról harmincas férfi kezéből a lábamon landolt. (Ami - lévén egy 632 oldalas könyvről van szó - meglepett a reggeli szundinál.) A kedd reggel rabságában éltem.
Szünet következett. Voltak mulasztások, elfelejtett információk (ó, az ügynök szégyene!), de kitartottam. A szüret bőséges volt, mely négy nő képében jelent meg.
Egy szőke, rövid hajú, huszas lány nagyjából térdig érő fekete szövetkabátban, narancs sállal Ken Follett-től olvasta Az idők végezetéig-et. Ugyancsak huszas, barna kabátos, barna hajú, vékony barna sálas (a különböző árnyalatok miatt mégis csinosan kinéző) lány a Földgömb magazin egy sötétzöld borítójú számát olvasta. Az 1-es villamossal zötykölődtünk az Árpád híd felé. Harmadikuk, (mondhatnám természetesen) huszas szőke lány, Goethe: Az ifjú Werther szenvedései-be merült a száguldó-visongó kék vonalán. Ő tarka csíkos, kötött sálat hordott.
Eddig csak a Budapest - Makó útvonalról olvastam itt a blogon. Irány délnyugat! Budapest - Nagykanizsa, 16:00-s busz, már sötét. Egy harmincas nő Cholnoky Jenőtől szorongatta Kőrösi Csoma Sándor életregényét a halvány pilácsban, mit a buszbeli izzó szolgáltatott.
Végre megérkeztem.
Utolsó kommentek