A La Défense Párizs üzleti negyede, a város nyugati pontján található, és itt mindig van valami aktuális látnivaló. A különböző formájú és nagyságú felhőkarcolók, a modern diadalív, és egy óriási bevásárlóközpont társaságában egy hatalmas teret biztosítanak a kortás művészek számára. Az alkotásokat az irodaházak között elterülő tágas sétányon helyezik el, így munkából jövet-menet, akár néhány szempillantás alatt is feltérképezhetők a XXI. század művészetének főbb irányvonalai. (Jelenleg egy 2 méter magas, művészeti alkotásokkal felvértezett fal vágja ketté a teret.)

A La Défense monumentális épületeiben dolgozók olvasási szokásait jegyeztem fel az elmúlt héten. A Défense-nél együtt szálltunk fel a metróra, hogy a belváros felé utazzunk.  

Egy 40-es hosszú, szőke hajú, csinosan öltözött hölgy (tudjátok, egy igazi dáma) Janin Boissard "Malek" c. könyvét olvasta. A könyv egy árván maradt algériai kisfiú története, aki Párizsba kerül, majd visszatér Algériába. 

Egy 25 év körüli, barna hajú lány, fekete rövid szövetkabátban, fekete nadrágban Dosztojevszkij "A Karmazov testvérek" c. művét olvasta.

Egy 45 év körüli, sötét öltönyös, bézs ballonkabátos, aktatáskás, nős pasi Françoise Sagan eredetileg 1959-ben megjelent, új kiadású "Un certain sourire" (Egy bizonyos mosoly) könyvébe meredt. A történet egy, a Sorbonne egyetemen tanuló diáklányról szól.

Végül, egy 30 körüli sportosan-elegánsan öltözködő barna, félközép hosszú hajú nő Lauren Weisberger "Chasing Harry Winston" könyve által igyekezett elmélyíteni angoltudását. A könyv borítóját igen könnyű volt megjegyeznem... :-)

Ha megnézitek a belinkelt blogot (ami a szerzőnő blogja) ott teljesen más féle cipő van ugyanennek a regénynek a borítóján. Szerintetek piackutatás alapján választják ki, hogy melyik országban milyen cipő kerül a borítóra?  :-D