A múlt héten munkából hazafelé huppant le mellém a 2-es metrón egy harmincas hölgy, térdnaciban, tövig rágott körmökkel. Dan Brown: A megtévesztés foka c. könyvének egy eléggé elnyűtt példányát olvasta. Két dolgot juttatott az eszembe. Az egyik, hogy napokon belül megjelenik a népszerű író új regénye, ugyan egyelőre csak angolul (The Lost Symbol). A másik gondolat, vagy inkább kérdés, ami költőien felvillant bennem: Vajon tekinthető-e a környezettudatosság egy sajátos formájának az, ha valaki antikvár könyvet vásárol a vadiúj helyett?

Vasárnap délután Békéscsabáról Budapest felé a 17.15-ös vonaton nosztalgikus hangulatba estem. És nem csak azért, mert a pénztáros hölgy diák jegyet akart adni. A vonat tömve volt a fővárosba igyekvő egyetemistákkal: egy húszas fiatalember Földi Pál Ave Caesar-ját olvasta, a vele szemben ülő duci lány egy vaskos fekete könyvnek esett éppen neki. Hogy pontosan mi volt az, sajnos nem láttam. Egy Szolnoknál leszálló szintén húszas lány, gyönyörű hosszú hajjal és súlyos bőröndökkel, az Élet és Irodalom legutóbbi számát lapozgatta.
 

Ma reggel a földalattin egy harmincas öltönyös úr John Updike Nyúl-sorozatából a Nyúlketrecet olvasta. Hm, mennyire szerettem a langaléta Nyúl történeteit! Láthatólag az úr is élvezte, mivel a leszállás előtti utolsó pillanatig ki-kinyitotta, hogy még néhány sort olvashasson belőle.