Kezdem megint a cikisebb résszel: újabban a „törzsolvasóimat” már smafu számomra jegyzetelni. Ez pusztán azért kellemetlen, mert a könyveket ugyan megjegyeztem, de arra persze képtelen vagyok visszaemlékezni, hogy mikor olvasták őket a szorgalmas rokonlelkek.

Először is azzal a 60-as éveiben járó bácsival kezdeném, akit a 14-es villamoson szoktam látni a hajnali órákban, és aki kivétel nélkül mindig olvas. Ezúttal Dominic Streatfeild roppant izgalmasnak ígérkező könyve, az Agymosás volt a kezében, amit már én is beszereztem, annyira felcsigázta az érdeklődésemet.




Másnap, 15-én a 14-es vilin 40-es éveiben járó hölgyet pillantottam meg egy igazi klasszikussal a kezében, Mikszáth-tól olvasta a Szent Péter esernyőjét. Bent a munkahelyemen már sokat emlegetett kolléganőmnél Susan Loomis regénye volt épp, cím szerint a Ház a Tatin utcán.
Vasárnap, 17-én a 3-as metró utazóközönsége bizonyult kegyesnek hozzám, ketten is láthatóvá tették olvasmányukat: egy 40-es nő eléggé pszichológiai témájúnak tűnő könyvet, a Csodalámpát olvasta, míg estefelé egy 20-as lányzó egyik kedvenc regényemet, a Védett férfiakat Merle-től (könyvtári példányt).
Következő héten is dömping volt, 21-én 50-es nő az M3-on romantikázott Danielle Steel Csodájával, míg a 10-en éves fiúk Dan Brown mellett tették le a voksukat. Aznap A Da Vinci-kód lapjai fogytak sebesen egyik képviselőjük kezében, majd pénteken az Angyalok és démonok kötetét habzsolta egy kortársa, mindketten a 139A buszon utaztak.
A péntek egyébként is nagyon „könyves” nap volt, a 14-es villamoson Jane Goodall A remény gyümölcsei című táplálkozási tanácsait olvasta egy a 20-as és 30-as éveinek határán egyensúlyozó hölgy, az M2 Deák téri megállójában tinédzser lány X Akták könyvet, azok közül is az Antitestek címűt. Húszas nő a 139A busz Déli pályaudvarnál lévő végállomásán Az alkimistát Coelhotól, a buszról lelépve hasonló korú leány Christopher Paolinitől a Brisingr-t, 20-as fiú ugyanezen a járaton A tetstbeszéd enciklopédiáját a Pease házaspártól.





Utolsó kommentek