Bár munkába menet rendszeresen átutazom az egész városon, ezen a héten a 14-es villamos utasai magasan rávertek mindenkire, rengeteg olvasó embert láttam. Sajnos, ahhoz még nincs elég bátorságom, hogy leszólítsam őket megkérdezni, hogy mit olvasnak, így ennyi az annyi, vagyis amit le tudtam vadászni a borítókról.

Szerda éjjel 20-as/30-as (az örök dilemma) nő olvasta Christopher Mooretól a Biff evangéliumát, és hát mit mondjak, még csak egy félmosolyt sem láttam az azcán, ami szinte hihetetlennek tűnt.

Csütörtök délelőtt fiatal, tinédzser éveinek végén járó lány bújta Hrabal regényét, nevezetesen az Őfelsége pincére voltam címűt. A látvány alapján érdekes lehet.

Ugyanezen a napon, mikor már hazafelé tartottam, elkaptam a középiskolából kirajzó fiatalok nagy tömegét, és hirtelen két olvasót is láttam. Egy fiú James Freytől a Millió apró darabban című nagyon vaskos kötet utolsó oldalait habzsolta, egy lány pedig épp akkor gyömöszölte vissza a táskájába az általa olvasott Leslie L. Lawrence regényt, mikor nekiálltam volna kibetűzni a címet. Így aztán megint csak egy összefoglalóra futja tőlem a szerző műveiből.

Szombat hajnalban újra dolgozni indultam, és meglepve tapasztaltam, hogy rajtam kívül más is olvas ezen a korai órán. Közvetlenül velem szemben egy 20-as éveit taposó, rocker beütéses srác Ralph Peters Háború 2020-ban című könyvét nyűtte. Engem ugyan nem érintett meg a cím, de ő nagyon elszánt volt.