Az ígéret szép szó (ha megtartják, úgy jó), azaz nem nyugodtam, míg tisztes ügynöki munkát nem voltam képes végezni, tehát íme!

Múlt héten csütörtökön kora délelőtt metróztam hazafelé a 3-as vonalon, s miközben öcsémmel fecsegtem, a velünk szemben lévő ülésen 30-as hölgy elmélyülten olvasta Dean Koontz Rejtekhely című (bizonyára) rettenetét, míg pár megállóval később felszálló 20-as kartársnője legalább ugyanolyan megszállottsággal Danielle Steeltől A gyűrűt.

Vasárnap és hétfőn kora reggel viszont tinédzser fiút láttam, nem is akármilyet, irtó jóképűt, gyönyörű szép, hosszú ujjú kezeiben számomra tökéletesen érdektelen kötettel: Magus sorozatból az Uwel nevében-nel (Eric van Dien). Az olvasó ifjú olyan szép volt, hogy csenga kedvéért, aki mint tudjuk, a sutyifényképezés híve, még lekattintani is kedvem lett volna, ha van nálam fotoaparat :)

Vasárnap délután 30-as nő épp belekezdett Robin Cooktól a Halálos kockázat című orvosi krimibe, majd hétfő reggel még egy 40-es hölgyet is láttam - a közlekedési eszköz változatlanul az M3 -, ő Kathy Lette-től a Hogyan tegyük tönkre a férjünket? elnevezésű humorforrást lapozgatta.

PS: dekoratív fiúk könyvvel való felbukkanását továbbra is szívesen veszem bármely BKV járaton, legyen bármíly vacak is, amit lapozgatnak :)