"...Jobbára. Meg férfiakéban is, persze. De a pasik inkább a markukban tartanak, nem nagyon érhetek hozzájuk. (Őket könnyebb is megfigyelés alá vonni.) A nők viszont babusgatnak bennünket, puha- és keménykötésű kollégáimat egyaránt. A méret pedig igenis számít, bármit is híresztelnek erről: sem a túl kicsit, sem a túl nagyot nem szívlelik. Ja, és kevésbé tesznek ki minket idegenek pillantásainak: átvetik egyik combjukat a másikon, és beleültetnek az ölükbe... Ezért is szeretjük őket jobban a pasiknál. Aki férfi létére az ölébe simítja a könyvet és nem egyzerűen csak használja, hanem szinte összebújik vele... az más, mint a többi..."
(1 könyv)
A nők ölében ráadásul sokkal változatosabb könyvek fordulnak meg, szélesebb a spektrum: Dr. Stefan Franktól és a Júliától kezdve Lengyel Lászlóig (relatív, hogy ő a másik végletnek számít-e az előbbiekkel szemben, de ebbe most ne menjünk bele. Mindenesetre a minap egy Lengyel László bújt meg egy nő ölében...) A férfiak jóval kevesebb fajta könyvet tartanak a markukban: zömmel komolyabb irodalmat, vagy történelmet.
...
Erre mit látok ma egy lány kezében? Bob Cornel: Nadrágszoknya
(Somos Edition, 2004)
Nos, nem egy könnyed lányregény: ehelyett a másságról szól... Egyszerre fals lett minden, amit fentebb olvashatsz a nemek olvasási szokásairól... Mert vajon hogyan olvasnak könyvet nadrágszoknyában?!
(Ráadás, hogy egy könyvtári katalógus szerint Bob Cornel neve írói álnév - de az igazit már nem tudják... Csak annyi derül ki: magyar az istenadta, aki elkövette a könyvet.)
Utolsó kommentek