mit olvas az utca embere?

Ott feküdt a munkahelyem bejáratánál, a portásfülke előtti polcon. Kb. egy hónapig minden nap elmentem mellette legalább kétszer, és minden alkalommal mosolyogtam, hogy mennyire meghökkentő ezen a helyen látni a Faust 1957-es kiadását, mert egyáltalán nem illik eme főiskola képzési profiljába, és az eddigi - ezek szerint előítéletes - tapasztalataim szerint a hallgatók érdeklődési köre és Goethe művei egymást nem metsző két halmaz. Sajnos nem tudtam kideríteni a tulajdonos személyét. A napokban eltűnt, de a portások nem tudják, ki vitte el. Csak behatárolni tudom, hogy huszonéves lányé lehet a könyv, mert túlnyomó többségben ők járnak ide.

Hiányzik a napi találkozás vele.

A címért bocs. :)

Elég vegyes képet mutatnak az e héten "levadászott" könyvek. Kezdődött a 3-as metrón egy 20-as fiatal lánnyal, aki Nikosz Kazantzakisztól olvasta a Zorbász a görög-öt. Rögtön mellette ült egy hasonló korú lány, aki Margaret Mitchell Elfújta a szél c. opusát bújta. Másnap egy szigorú tekintetű, szemüveges, kockás sálas nejlonszatyros 50-es férfi olvasott mellettem a padon, a 3-as metróra várva a Deák téren. Friedrich Nietzsche Korszerűtlen elmélkedések című könyvét tanulmányozta. Ísmét a 3-as metrón egy nappal később egy huszonéves lány George Orwelltől olvasta a Légszomj-ot, mellette pedig egy 40-es férfi a Harry Potter és a halál ereklyéi-t J.K. Rowling-tól. A hét zárásaként elcsíptem még két olvasót egy-egy könyvvel az érdi távolsági buszon. Egy huszonéves lány a forgóban állva olvasta Syrie James-től Jane Austen naplóját. Egy másik, valószínűleg középiskolás tizenéves pedig Szophoklész Antigonéját és Oidipusz királyát próbálta olvasni, de nem nagyon kötötte le a figyelmét. Péntek este volt.

A csíkos gumicsizma viselője előttem ült a 18-as villamoson. Huszonéves, csinos lány, aki hozzám hasonlóan belemerült a könyvébe. De én egyszer csak ráébredtem, hogy igazából rejtélyes titkosügynök vagyok, odapillantottam hát, mi köti le ennyire. Cserna-Szabó András Pusziboltját falta. Aztán leszállt és eltűnt a kerületi Szabó Ervin könyvtár irányában.

["Huszonéves, csinos lány" - Szfül: na ilyenkor kéne fotó...!]

Megint a 29-esen hazafelé. Ahogy leülök, feltűnik, hogy velem szemben Ron Weasley olvas. Na jó, kicsit sötétebb a haja, hosszabb a lába, de tényleg tiszta Weasley. Már csak az érdekelt, milyen könyv van a kezében. Erre megszólalt a telefonja, és ahogy becsukta a könyvet, látszott, hogy "A da Vinci-kód megfejtése". Aha, szóval ezért nézte olyan komolyan a képmellékleteket! Aztán én leszálltam, ő meg továbbment.

Este aztán egy egész csomó embert láttam, akik könyvvel a kezükben toporogtak meg üldögéltek. Egy fickó meg kiült eléjük és zenélt, meg fölolvasott "Agyatlantisz avagy Az ember tragédia" című művéből a Nyugati téri nagy Alexandrában, a közönség meg könnyesre nevette magát és sorban állt dedikáltatni. Dolák-Saly Róbert nagyon formában volt :)

Avagy a mitolvas ügynökhálózat elé példának állítható 007-es!

Az ügynök, aki fényképez is!

Az előző bejegyzésemben két kedd reggeli megfigyelésről írtam. A láncolat folytatódott a következő kedden. Hármas metró, 7:50 körül. Gál Tibor: WEB programozás-a súlytott: 1,5 méter magasról harmincas férfi kezéből a lábamon landolt. (Ami - lévén egy 632 oldalas könyvről van szó - meglepett a reggeli szundinál.) A kedd reggel rabságában éltem. 

Szünet következett. Voltak mulasztások, elfelejtett információk (ó, az ügynök szégyene!), de kitartottam. A szüret bőséges volt, mely négy nő képében jelent meg.

Egy szőke, rövid hajú, huszas lány nagyjából térdig érő fekete szövetkabátban, narancs sállal Ken Follett-től olvasta Az idők végezetéig-et. Ugyancsak huszas, barna kabátos, barna hajú, vékony barna sálas (a különböző árnyalatok miatt mégis csinosan kinéző) lány a Földgömb magazin egy sötétzöld borítójú számát olvasta. Az 1-es villamossal zötykölődtünk az Árpád híd felé. Harmadikuk, (mondhatnám természetesen) huszas szőke lány, Goethe: Az ifjú Werther szenvedései-be merült a száguldó-visongó kék vonalán. Ő tarka csíkos, kötött sálat hordott. 

Eddig csak a Budapest - Makó útvonalról olvastam itt a blogon. Irány délnyugat! Budapest - Nagykanizsa, 16:00-s busz, már sötét. Egy harmincas nő Cholnoky Jenőtől szorongatta Kőrösi Csoma Sándor életregényét a halvány pilácsban, mit a buszbeli izzó szolgáltatott. 

 Végre megérkeztem.

Budapest, szitáló eső. December 4-e van, örülök, hogy végre nyakamba vehetem a várost. Tömegközlekedem, figyelek.

A kedves

Fiatal lány a Blahán, felszáll a villamosra, tolakszik. Morcos. Szép haja van, okoska-szemüvege és hosszúszárú csizmája. Könyvet vesz elő a táskájából, az első mondta közepe táján már mosolyog, aztán homlokot ráncol, de a mosoly marad. Az időutazó felesége ilyen könyv, a durcásság elmúlik, az arcvonások kisimulnak, hiába a szemerkélő eső vagy a dühítő tömeg. A lány lassan olvas, de élvezi, örül minden sornak.

A nyugalmazott ezredesúr

Nagy pocak, kackiás bajusz, egyenes tartás. Öltönynadrág, dzseki, őszülő halánték. Nejlonszatyor van nála, turkálni kezd benne. Gonosz módon találgatni kezdem, milyen könyvet fog elővenni belőle. Bingó. Kurt Rieder, a címét nem látom, kék színű kötet. Nem köti le nagyon. Inkább nézi az ipari alpinistákat az egyik irodaház abalakait pucolják esőben.

A megfáradt közalkalmazott

A negyvenes nő kockás kabátot és svájcisapkát visel. Igen csinos táskája van, sokáig nem nyitja ki. Unott arccal áll, kapaszkodik. Nem utálja a világot, egyszerűen nem törődik vele. Bambul maga elé, aztán gondol egyet, végre kinyitja a táskáját, talán kell egy kis napfény ezen a borús csütörtökön. Frances Meyes könyvét veszi elő, a Napsütötte Toscanát.Az anyukám szerint is igazi menedék. Egyik kezével kapaszkodik, másikkal a könyvet próbálja tartani. Lapozni nehéz így, nem is szereti ezt, inkább összecsukja, körülnéz ülőhelyért. Nem olvas tovább.

Én

nem találok több olvasó embert, pedig szeretnék. Kémkedni csudijó. Van nálam három könyváruházas szatyor, nekállok turkálni benne, ezennel megfigylelőből megfigyelt is lehetek. A huszonhármas buszon ültem huszas éveit taposó nőként, szürke, hímzett virágos kabátban, ölemben Philip Rothtal. Miután kinyitottam, nem nézegettem tovább, csak néha pillantottam fel.

Ha már maradunk, megint nekiálltam vizsgálódni. Első kísérletem nem kísérte siker, mert az unalmasan öltözött, fáradt arcú negyvenes nő a 61-esen annyira belemerült a könyvébe, hogy esély sem volt kideríteni a címet. A megállóban riadtan belecsapta a könyvjelzőjét és felugrott, nehogy fennmaradjon. Utána viszont szerencsére a 29-es buszon pont velem szemben ült egy nagyon divatos, nagyon szép húszéves lány, remek sminkkel, szép, színes sállal, divatos fekete kabátban, és egyszerre hallgatott valami zenét és olvasott. És bingó: úgy csukta be a könyvet, hogy láttam: Robin Maxwelltől olvasta az Elveszett hercegeket. Alighanem IV. Edward angol királynak a Towerben meghalt fiairól szól, hogy felvágjak angolos műveltségemmel.

Hazafelé pedig nagy szatyorral, fáradtan egy ötvenes majdnem-rocker mellé zuttyantam le. Egy darabig az "Indóház" című szép, színes vasutasmagazint böngészte, majd benyúlt hátizsákjába, és elővett egy testes, kék kötetet.  Esterházy Péter: Harmonia caelestis. És hogy mért volt majdnem-rocker? Fekete dzseki, kopott farmer, dús, kurta, egyenesre vágott végű lófarok és nagy sál a nyaka körül -- csak azt sajnáltam, hogy sehol egy szegecs rajta :)

Csekély ügynökmúltam - két hét - tapasztalata volt, hogy a távolsági, vagy inkább helyközi (Bp.-Érd) sárga buszokon nemigen olvasnak az emberek. A két hét alatt mindössze egy olvasót fogtam ki Fejős Éva: Hotel Bali-jával, egy huszonéves nő személyében. Lehet, hogy rosszkor járok ezzel a busszal.

Más járműveken is terméketlen volt ez a hét. Egy harmincas férfi a 196-os buszon - itt szintén ez volt az első olvasó ember, akit láttam a két hét alatt - Stephen Kingtől olvasta a Rémkoppantókat. Ennyi sikerült, de igyekvésem továbbra is töretlen. Az is lehet, hogy én olvastam túl sokat, s emiatt kevésbé figyeltem a többiekre. Nektek is maradjon valami.

Tegnap reggel laborvizsgálatra vártam a rendelőintézetben. Az egyetlen üres hely az egyetlen olvasó ember mellett volt, így kíváncsian leültem a kb. 7. hónapban lévő csinos kismama mellé (irigylésre méltó, szerintem egy dekát se szedett fel). A könyv borítóját nem láttam, de csak egy pillantást kellett vetnem a szövegre, Henry és Clare éppen 1996-ban jártak Audrey Niffenegger Az időutazó felesége c. regényében. A fél óra alatt, míg mellette ültem, a kismama meg sem mozdult, egy pillanatra sem nézett fel a könyvből. Biztos, hogy a legújabb, számomra taszító, a filmplakátra hajazó borítós kiadást olvasta, mert kék volt a széle. (Nekem szerencsére - szerintem - a legjobb, sárga harisnyás, piros cipős borítós van meg.)

(Egyébként a levegőt se mertem kifújni, mikor a kismama felé fordultam, nem vagyok beteg, de ebben a H1N1-es időszakban nem szerettem volna, ha én ragasztok rá valami kórt.)

Déli pu. környéke ma este: egy pufi, negyvenes férfi narancssárga zokniban ült a bkv-sárga villamoson, és citromsárga lapszegélyű (!) Bibliát olvasott, amelynek a két beépített könyvjelzője is sárga volt...

(a jobboldali kép csak illusztráció pojén gyanánt)

Emellett tegnap reggel 9 k. a Ferencek terénél, lefelé a metróhoz a mozgólépcsön kb. huszas lány olvasta Révai Gábor: Beszélgetések nem csak szexről – Lux Elvirával, Mohás Líviával és fiatalokkal-t,

valamint szintén a metrón Az ember tragédiáját egy - valószínűleg - diáklány.

kedves tagtársak, szép eredmény volt a Goldenblog 4. helyezés, de a molyon már nagyüzemben folyik a mitolvas meló...

kérdezem: ne költözzünk át? (amihez persze regisztráljatok oda). itt csinálnánk egy záró statit, és szépen elhantoljuk a blogot, hm? :(

a most csatlakozóktól szívből jövő bocsesz... én sem örülök, h nem lett ennyi idő alatt országos játék. odaát viszont lassan, de meglett erre a lehetőség.

Mérget vettem volna rá, hogy a feleségemnél megbukik Csernus doktor eszmefuttatása a nőről, és lőn: az ötvenedik oldal környékén elkezdte egérpadnak használni. Mi tagadás, fellélegeztem. Nem kívánom senkinek azt a jeges rémületet, ami végigszalad az ifjú férj hátán, mikor párjának - puszta jóindulatból - valaki kölcsönadja "A NŐ"-t.

Persze a pszichológus-celeb népszerűségének ez vajmi keveset árthat, a múlt héten épp egy húsz körüli fiatalembernél láttam a Ki nevel a végén?-t, a hármas metrón. Gondolom, saját neveltetését próbálta visszamenőleg elbírálni, de az sem kizárható, hogy gyorsan bevállalt egy saját babát, s máris az apaszerepre készül.

Hasonlóképpen töretlenül tombol a Coelho-láz is (olyannyira, hogy gondolkodom a melyikcoelhotolvassa.blog.hu megnyitásán) föld alatt és fölött: a Határ út környékén láttam korábban egy negyvenes nő kezében a Piedra folyó partján ültem és sírtam c. regényt, ma reggel pedig egy tizennyolc-tizenkilenc körüli szőke lánynál az 1-es villamoson a Fény harcosának kézikönyvét. 
 

A metrón akadt még Frank Herbert Dűne-sorozatának valamelyike huszonéves férfinál, Karin Slaughter Sikolya az 50-es villamoson egy tizenéves lánynál, John Steinbeck Édentől keletre c. klasszikusa huszonéves nőnél (szintúgy a metrón),

és egy pillanatra szépen összeért magyar költészet és japán gyilokponyva, mikor egy húsz körüli lány a Kálvin térhez közeledvén összecsukta a Battle Royale-t,

és leszállás előtt még gyorsan elolvasta a kiplakátolt Radnóti-versszakot. Isten áldja a Metrógalériát.

Volt még e hét pénteken egy-két elcsípett könyv és olvasója, mind a 3-as metrón. Egy idősebb 60-as férfi Ken Follett-től Az ígéret földjét bújta lelkesen. Egy szemüveges, rövid barna hajú 40 körüli nő a vonzás - nem fizikai - törvényéről olvasott Lisa Love tollából, a könyv címe A titkon túl, elég gyorsan haladt vele, ahogy láttam. Csak úgy "vonzotta be" a számára kívánatos dolgokat az életébe.

Az utolsó eredményem péntek este 1/4 10-kor Daphne Du Maurier-től A Manderley-ház asszonya volt, amit egy fiatal nő olvasott kitartóan, még a mozgólépcsőn is.

És hogy miért is nehéz ez a leskelődés? Először is, ügynöki tevékenységem első napján szinte teljesen elfeledkeztem arról, hogy nekem feladatom van, aztán mikor rájöttem, hogy nézelődnöm kellene, alig láttam valakit, aki Story, Best, Blikk, és társain kívül olvasott volna valamit. Akiről láttam, hogy könyvet olvas, az vagy túl messze volt és nem láttam, vagy még véletlenül sem volt hajlandó megmutatni a könyvének a borítóját. Legalább 5-6 jónak látszó könyvről lemaradtam, pedig nagyon szuggeráltam a gazdáikat. Csalódott is lettem egy kicsit. Ezek után ügynöktársaim munkáit megkönnyítendő, az általam olvasott könyvet úgy tartottam, hogy az jól látható legyen. Remélem, értékelitek. Vagy úgy az érdekes, ha meg kell dolgozni a címért, szerzőért??? :D

Íme álljon itt az elős igazi jelentésem. Következzenek az első hét eredményei.

Kedden kora délután az 1-es villamos megállójában láttam egy 25 év körüli fiút, aki elmélyülten olvasta P. Howard Az elsikkasztott pénztáros c. könyvét.

Nem sokkal utána a 3-as metrón, egy  szép arcú, erősen kisminkelt 50 és 60 közötti hölgy Wass Alberttől az Átoksori kísérteteket olvasta.

Másnap szintén a kék metrón Jane Juska Szex és nyugdíj c. opusát olvasta egy korántsem nyugdíjas korú - 30-as - nő.

A legtermékenyebb nap a mai, azaz a tegnapi, pénteki volt. Sokat utaztam ugyanis. A 3-as metrón egy bundás, nagy karikafülbevalós 40-es nő olvasta Claire Kenneth-től a Randevú Rómában-t.

Ugyanitt, ugyanekkor egy kicsivel odébb egy 30 körüli fiatal nő Müller Péter Jóskönyvét szedte elő a táskájából.

Velem szemben egy 40-es őszülő hajú, gyajpjúpulóveres, kockásinges férfi a Villanyszerelés, villanyvédelem és világítástechnika c. könyvből okította magát.

Múlt héten csütörtökön a tömött, fülledt négy órási makóin épp egy anyuka mellé cövekeltem le, aki két porontyával együtt olvasásba merült. Gőzölögve a fülledt levegőtől vizslattam ki, mit:

a harmincas anyuka két könyvet is elővett táskájából, a címek alapján nevelési rendszerét tudományos alapokra igyekszik helyezni:

Mönks-Knoers:Fejlődéslélektan és Koncz: Kamasz-kapaszkodó

A két kislány közül az egyik télapós-kisjézusos kifestőt, a másik pedig egy Illemtankönyvet forgatott Szilágyiné Katona Ilona tollából:

Pénteken harmincas srác a reggeli 6.55-ösön Block egyik betörős könyvével:

ma reggel pedig Clancy: Erőegyensúlyával

Tegnap este fáradt harmincas nő küzdött a széllel és a sötétséggel a buszpályaudvaron,de elszántan kezdett bele Leslie L. Lawrence Fekete Özvegyébe.

És itt gyónom meg bűnömet:Rossz ügynök vagyok,mert az elmúlt hetekben több olvasót is felfedeztem de mindig volt ok amiért nem jegyzteletem.Tudom rossz ügynök ,vagyok,rossz,rossz,rossz!!!!

Az ígéret szép szó (ha megtartják, úgy jó), azaz nem nyugodtam, míg tisztes ügynöki munkát nem voltam képes végezni, tehát íme!

Múlt héten csütörtökön kora délelőtt metróztam hazafelé a 3-as vonalon, s miközben öcsémmel fecsegtem, a velünk szemben lévő ülésen 30-as hölgy elmélyülten olvasta Dean Koontz Rejtekhely című (bizonyára) rettenetét, míg pár megállóval később felszálló 20-as kartársnője legalább ugyanolyan megszállottsággal Danielle Steeltől A gyűrűt.

Vasárnap és hétfőn kora reggel viszont tinédzser fiút láttam, nem is akármilyet, irtó jóképűt, gyönyörű szép, hosszú ujjú kezeiben számomra tökéletesen érdektelen kötettel: Magus sorozatból az Uwel nevében-nel (Eric van Dien). Az olvasó ifjú olyan szép volt, hogy csenga kedvéért, aki mint tudjuk, a sutyifényképezés híve, még lekattintani is kedvem lett volna, ha van nálam fotoaparat :)

Vasárnap délután 30-as nő épp belekezdett Robin Cooktól a Halálos kockázat című orvosi krimibe, majd hétfő reggel még egy 40-es hölgyet is láttam - a közlekedési eszköz változatlanul az M3 -, ő Kathy Lette-től a Hogyan tegyük tönkre a férjünket? elnevezésű humorforrást lapozgatta.

PS: dekoratív fiúk könyvvel való felbukkanását továbbra is szívesen veszem bármely BKV járaton, legyen bármíly vacak is, amit lapozgatnak :)

Jobb híján, míg dolgozni nem indulok hétfőn, magamat "jelenteném"...
Két könyvvel birkóztam az elmúlt két hétben, a 3-as metrón és a 196-os buszon. Az egyik még folyamatban van.
Az egyik Háy János A gyerek c. opusa.

A másik pedig Michael Blake Farkasokkal táncoló - A szent út című regénye.
Küzdelem volt valóban az olvasásuk. Az utóbbival a mérete miatt szerencsétlenkedtem - elég nagy, buszon, metrón kissé nehéz kezelni, a hátizsákomba is nehezen fért bele.
A gyerek pedig, hááát, számomra enyhén szólva nehezen érthető. Folyton elveszítettem a fonalat, aztán persze ráleltem újra, de még mindig nem értem a végére.
Nyugodtan jelentsétek, ha láttok valakit a fent említett járművek valamelyikén e könyv felett izzadni, hátha én vagyok az :-)

Hétfőtől már másokat lesek...

Már jó régen nem írtam ide, és mint azt a cím is sugallja, talán az ügynöki gyakorlatból is kijöttem, mert a legutóbbi fogásaim mind-mind amolyan félfogások, vagyis csak a könyvek íróit sikerült levadásznom:

- tegnap a Ferenc körúti M3 megállóban 20-as lány egy Harry Potter kötetet olvasott a mozgólépcsőn (vagyis J. K. Rowlingot), s bár erős a gyanúm, hogy a hetediket, nem vagyok benne biztos

- szintén M3 vonalon, valahol a Lehel tér magasságában 40-es hölgy Vavyan Fable-t

- Nyugati pályaudvarnál szintén mozgólépcsőn másik 20-as hölgyemény Agatha Christie-t

- ma délelőtt az Örs vezér téren 30-as nő sétált Ken Follett valamelyik terjedelmes opuszával a karja alatt (A katedrális vagy Az idők végezetéig)

Hát, remélem, a következő posztig visszaszerzem a rutinomat, és kielégítőbb adatokkal tudok majd szolgálni a budapesti olvasótársadalom jelenlegi könyvélményeiről :)

Tegnap este hazafelé a 14-es villamoson kit látnak szemeim? Kedves Szamárfül barátunk (alias Murci - vagy fordítva) 18 óra 30 perctől, a felszállástól kezdve elmélyülten olvasott egy bordó színű, kis alakú, kötött opust.

Jól meghúztam magam, hogy ne vegyen észre, és jól kiblogoljam majd itt... :) 

Ennek viszont két hátránya volt: 1.) nem tudta tovább olvasni, mert elkezdtünk beszélgetni 2.) segíthetett hazavinni a házunkig a nálam lévő terjedelmes pakkot, amihez még hozzá is vásároltunk a SPAR-ban. Elvégre nemcsak könyvvel él az ember!... :)

Mindeközben kiderült, hogy a hátam mögött is olvasnak - de ezt csak Murci látta. [Egy 20 év körüli lány olvasta valamelyik Nádas Pétert. - murci/szfül]

Közel egy hónapja a római metrón - amely a város felszíni részével ellentétben ritka nyomasztó hely - egy ötven körüli, jól öltözött (ki nem az Rómában?) úr olvasta Kim Newman Dracula Cha Cha Cha című regényét, amely az Urania folyóirat szeptemberi számaként jelent meg. Egy netes kritika szerint idegesítő, és tele van szereotípiákkal. (Ha valakit érdekel a folyóirat, itt olvasható a története, itt pedig a blogjuk található. Természetesen mindkettő olaszul. Kim Newmanról meg itt.)

Tegnap pedig, a budapesti metrón egy negyven körüli nő olvasta Garcia-Márqueztől a Szerelem a kolera idejént. A szívem megszakad, de az fo.hu-n található, nagyfelbontású kép három képernyőt is elfoglalna, az meg milyen, hogy az ember csak scrollozik lefelé-fölfelé, oszt' még mindig Márquez van mindenhol. Akár az a bizonyos szerelem négyszáz oldalon, és több mint ötven éven keresztül.

Ma reggel, nyolc körül egy középkorú nőnél láttam Karinthy Mártontól az Ördöggörcsöt.
Egy héttel ezelőtt pedig, reggel fél nyolc körül egy huszas éveiben járó lánynál Csáth Gézától A varázsló halála c. elbeszéléskötetet. (Valószínűleg egy 1964-es Szépirodalmi kiadás lehetett, de borító nélkül.) Mindkét esetet a hármas metrón. Amúgy a mai napon még négy "elkövetőt" sikerült detektálni - közülük már csak egy húszkörüli lányra emlékszem. :)

Mint egyik kommentben említettem Makó felé most senki nem olvas a járataimon, leszámítva Cz. B. (azért vannak személyiségi jogok, nem írom ki), a huszonéves lányt, aki feladva a korábban posztolt Solohov művet (A csendes Don) inkább Reader's Digest-et olvasgat a félhomályos, fülledt négy órási járatokon. Tegnap viszont végre sikerült megpillantanom egy olvasó, huszas évei elején járó (szőke, rövid hajú, kissé molett) lányt, kezében ezzel a bizarr című könyvvel ni: A rosszindulatú daganatok TNM-klasszifikációja

[TNM classification of malignant tumours Szerk. L. H. Sobin [et al.] ; ford. Farkas Elek ; [közread. a] UICC International Union Against Cancer. Panem, 2004. 331 p.]

Ma reggel a metrón huszonéves, erősen kialvatlan, karikás szemű nő fekete bőrdzsekiben Martina Cole A szatír című rettenetes thrillerét olvasta merev arckifejezéssel. (A borító  nem volt a köteten.)

Reggel nyolckor már úgy a felénél tartott - én a helyében az éjjel inkább egy jót aludtam volna! ;)