Mérget vettem volna rá, hogy a feleségemnél megbukik Csernus doktor eszmefuttatása a nőről, és lőn: az ötvenedik oldal környékén elkezdte egérpadnak használni. Mi tagadás, fellélegeztem. Nem kívánom senkinek azt a jeges rémületet, ami végigszalad az ifjú férj hátán, mikor párjának - puszta jóindulatból - valaki kölcsönadja "A NŐ"-t.
Persze a pszichológus-celeb népszerűségének ez vajmi keveset árthat, a múlt héten épp egy húsz körüli fiatalembernél láttam a Ki nevel a végén?-t, a hármas metrón. Gondolom, saját neveltetését próbálta visszamenőleg elbírálni, de az sem kizárható, hogy gyorsan bevállalt egy saját babát, s máris az apaszerepre készül.
Hasonlóképpen töretlenül tombol a Coelho-láz is (olyannyira, hogy gondolkodom a melyikcoelhotolvassa.blog.hu megnyitásán) föld alatt és fölött: a Határ út környékén láttam korábban egy negyvenes nő kezében a Piedra folyó partján ültem és sírtam c. regényt, ma reggel pedig egy tizennyolc-tizenkilenc körüli szőke lánynál az 1-es villamoson a Fény harcosának kézikönyvét.
A metrón akadt még Frank Herbert Dűne-sorozatának valamelyike huszonéves férfinál, Karin Slaughter Sikolya az 50-es villamoson egy tizenéves lánynál, John Steinbeck Édentől keletre c. klasszikusa huszonéves nőnél (szintúgy a metrón),
és egy pillanatra szépen összeért magyar költészet és japán gyilokponyva, mikor egy húsz körüli lány a Kálvin térhez közeledvén összecsukta a Battle Royale-t,
és leszállás előtt még gyorsan elolvasta a kiplakátolt Radnóti-versszakot. Isten áldja a Metrógalériát.
Utolsó kommentek