Volt még e hét pénteken egy-két elcsípett könyv és olvasója, mind a 3-as metrón. Egy idősebb 60-as férfi Ken Follett-től Az ígéret földjét bújta lelkesen. Egy szemüveges, rövid barna hajú 40 körüli nő a vonzás - nem fizikai - törvényéről olvasott Lisa Love tollából, a könyv címe A titkon túl, elég gyorsan haladt vele, ahogy láttam. Csak úgy "vonzotta be" a számára kívánatos dolgokat az életébe.

Az utolsó eredményem péntek este 1/4 10-kor Daphne Du Maurier-től A Manderley-ház asszonya volt, amit egy fiatal nő olvasott kitartóan, még a mozgólépcsőn is.

És hogy miért is nehéz ez a leskelődés? Először is, ügynöki tevékenységem első napján szinte teljesen elfeledkeztem arról, hogy nekem feladatom van, aztán mikor rájöttem, hogy nézelődnöm kellene, alig láttam valakit, aki Story, Best, Blikk, és társain kívül olvasott volna valamit. Akiről láttam, hogy könyvet olvas, az vagy túl messze volt és nem láttam, vagy még véletlenül sem volt hajlandó megmutatni a könyvének a borítóját. Legalább 5-6 jónak látszó könyvről lemaradtam, pedig nagyon szuggeráltam a gazdáikat. Csalódott is lettem egy kicsit. Ezek után ügynöktársaim munkáit megkönnyítendő, az általam olvasott könyvet úgy tartottam, hogy az jól látható legyen. Remélem, értékelitek. Vagy úgy az érdekes, ha meg kell dolgozni a címért, szerzőért??? :D