Tegnap reggel a hármas metrón egy harminc körüli nő olvasta a legfrissebb, védőborítójától megfosztott Coelho-regényt (A győztes egyedül van). Lásd a pesti szleng idevágó kifejezését, miszerint: "Letépem az arcod, mint Coelho-ról a védőborítót!"
Később a 93-as busz potrohában alakult ki kisebb olvasókör jómagam és egy ötvenes nő részvételével, aki egy Székely Bertalanról szóló festészeti albumba temetkezett bele (Kossuth Kiadó, 2006, szerk.: Bakó Zsuzsanna), de olyan izgalommal, hogy még a buszról leszállva, Kőbánya-Kispesten sem csukta be. A könyvet maga előtt tartva, a betűt és a képeket falva-zabálva vágott neki a felüljáróra vezető lépcsősornak. Ami elhivatottságról és magas szintű helyismeretről egyaránt árulkodik.
A 93-ast egyébiránt melegen ajánlom mindenkinek, aki csak hangyányit is érdeklődik a külváros költségkímélő egészségügyi szolgáltatásai iránt. Persze nem a kispesti Ormos Intézetre gondolok, hanem a vesekő (és nem ritkán: maga a vese) atomizálásának szép hagyománnyal bíró, helyi módszerére, amikor is nevezett járaton utazva, teljes sebességgel átrobogunk a lajosmizsei vasútvonal sínpárján. BKV vonaljegy: 300 Ft. Ám az élmény: megfizethetetlen.
Utolsó kommentek