A reggeli 6.55-ös buszon épp mellém ült le egy szintén kiszombori, huszonéves lány és legnagyobb döbbenetemre könyvet kotort ki a táskájából. Ezt:
Nem tudom, ki hogy van vele, de ha olvasó ember kerül a két méteres körzetembe (mert persze az nem kérdés, hogy az én kezemben is könyv van - most épp Móra-elbeszélések), szóval valami titkos, cinkos testvériséget érzek vele. Valami szentimentális ráismerést. Biztonságot. Melegséget. Mintha a világ lüktető középpontjában ringatóznánk.
Utolsó kommentek