"Nem tudom, ki hogy van vele, de ha olvasó ember kerül a két méteres körzetembe ..., szóval valami titkos, cinkos testvériséget érzek vele."

én is, főleg ha nő. ja és persze nem testvériséget :D

:) Murci már azt hittem te is hasonlóan költői dolgot irsz:) :)

Egyébként én a fiúkon/férfiakon csodálkozom mikor könyvet látok a kezében.És persze rögtön megkedvelem:)

Én is így jöttem össze a férjemmel :))). Könyvvel a kezünkben.

jaj, ezt ezt el kell mesélned!!!

különposzt!!!!


ps.
én ma Enrique Vila-Matas idei könyvével megyek haza... :P

Cotta ez milyen romantikus:)és a könyvek adták az okot,hogy szóba elegyedjetek??:)- oh bárcsak az én is hasonlót mesélhetnék...nekem erről a kutyás esetem ugrott be-a srác nagyon tetszett,én is neki,ám amikor azt mondta nem szereti a kutyákat!!-(mert a kutyám ugrált rá) na onnantól kezdve már semmi vonzót nem láttam benne.

Na jó, de külön posztban azért nem :). Szóval tudnotok kell, hogy könyvtáros vagyok, Roland pedig akkor még (amíg csődbe nem ment) nyomdász. Bekeveredett a könyvtárba és filozófiai témájú könyveket keresett. Kezébe nyomtam Heideggert, aki engem akkoriban nagyon érdekelt és együtt kezdtük el olvasni. Jó nehéz szöveg volt a Lét és idő, de végigvitattuk. Rájöttünk, mennyire különbözünk és hogy mennyire vonzó ez a különbség. Így kezdődött. Mint az Olvasó és Ludmilla kalandja (vö. Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó).
Disznó szerencsém volt :)))!

ez gyönyörű!!! :)

de de kérjük külön!

majd kikerül a Mágikus utazás rovatba, itt jobbra!
lécccccccccccccci!!! (hmm ez nem volt túl férfias :)

Ez tényleg gyönyörű:):) regénybe illő:)
A könyvtárba amúgy is csupa kedves ,szimpatikus ember jár-kedvencem egy raszta frizurás srác,aki szivárványszinű nadrágot hord:)