Úgy fest, hogy Márainak Dél-Pesten masszív olvasótábora van: február 6-án másfél óra eltolódással két kötetébe is belefutottam az 50-es villamoson. Egy hatvanas úr a Zendülőket, egy ötvenes hölgy pedig a Föld, föld!..-et olvasta.
.jpg)
Ugyanazon a szerelvényen (offtopic: az elmúlt héten két embertől is hallottam, hogy "villingernek" nevezte a villamost, ráadásul az egyikük egészen fiatal volt. És én még azt hittem, hogy csak a hatvan körüli szüleim generációja becézi így!) egy tizenéves lány Gróf Balázs képregénygyűjteményét bújta. Reménykedjünk, hogy szociológus lesz belőle. Vagy képregényrajzoló.
Az első Márai kötettel szemben, a villamos forgójában egy harmincas férfi bújta nagy átéléssel R. A. Salvatore könyvét, a Kardok tengerét. A borító a finn heavy metal-zenekarok lemezborítóinak legszebb hagyományait idézi.
Ugyanezen a napon, a hármas metrón összefutottam Németh László Iszony c. regényével is, huszonéves nő kezében, az Európa Diákkönyvtár kiadásában.
Kedden, február 3-án pedig egy harmincas nő olvasta Julian Barnes regényét, az Anglia, Angliát, előbb az 50-es villamoson, majd a 3-as metrón. Jómagam különböző lapokban olvastam róla elismerő kritikákat, s még évekkel ezelőtt, amikor az Ulpius-ház induló kiadónak számított, olvastam a szerzőtől a Világ története 10 és 1/2 fejezetben-t. Azt kifejezetten jónak találtam, ezért most ünnepélyesen megfogadom, a következő könyv, amit Julian Barnes-tól elolvasok, az Anglia, Anglia lesz.
A Barnes-t olvasó hölggyel szemben egy húsz körüli lány ült, aki Henry Gidel Sarah Bernhardt-ról szóló könyvét forgatta. Tom Waits meséli az ünnepelt színésznőről a VH1 Storytellers c. koncertsorozatának egyik epizódjában, hogy élete vége felé Shakespeare-t volt kénytelen játszani ilyen-olyan bárokban, ráadásul szerencsétlennek az egyik lábát addigra már amputálni kellett, és a levágott testrészt a Barnum & Bailey utazócirkusz vásárolta meg, hogy pénzért mutogassák egy nagy formaldehiddel töltött medencében, kis réztáblával ellátva. Így Bernhardt karrierjének ezen a kései pontján az a furcsa helyzet állt elő, hogy a lába több pénzt keresett mint ő maga... Ahogyan Waits is mondja, ha kicsit nyomottak vagyunk, gondoljunk csak erre a történetre és máris belátjuk: lehetne sokkal, de sokkal rosszabb.
Utolsó kommentek