Az ember beteg. Csáth Géza is az volt. Ettől még nagyon sokoldalú és tehetséges személy volt, csak a végére durva addikciói és egyéb bekattanásai voltak.

Szóval:
1. Kerüld azt, aki Csernus könyvét olvassa
2. Kerüld azt, akiről az a megérzésed, nem százas.

És nagyon vigyázz, hogy ő se közeledjék! :-)))
Komolyan.

Csáth-ot én azóta kerülöm, amióta még általános iskolában felolvasott a tanító néni egy novellát, amiben felakasztottak egy gyereket, a címére már nem emlékszem.

Á, a csaj nem dilis (legalábbis nem tűnik annak), de eddig egyetlenegyszer láttam mosolyogni, és annyira lenéző és fennhéjázó, hogy legszívesebben betörném azt a görbe sasorrát. Egyik órán eszembe jutott, mire hasonlít: egy klasszikus feketes süveges boszorkányra.

Amaea, :-DDD
Aki túl hideg, az valójában szorong szerintem.

Befejezve a pszichologizálást: a tanítónéni sem volt teljesen rendben, ha általánosban Csáth Gézát olvasott fel, legalábbis az ilyen szenzitív írásokat! :-D

Ő egy nagyon aranyos, nagyon kedves, és nagyon jó tanár, ezért se értem, miért olvasott fel ilyet. Még jó, hogy kevesen voltunk akkor:))

Lehet felkészítés Az Életre? :-D

Szép felkészítés, megkínzott kutyák, gyerekek által felakasztott kislány...:D

Sziasztok, a Csáth novella címe "A kis Emma", és valóban, meglehetősen hátborzongató darab: az akasztáson túl azért is, mert a fikció szerint egy húszéves korában öngyilkossággal elpusztult fiú naplójának részletéről van szó, akit azért is vettek ki az iskolából, és raktak át egy másikba, mert egészen belebetegedett, hogy végignézte ahogyan brutális tanára véresre pálcázza és pofozza egyik engedetlen diáktársát. A kis Emma ennek az elbeszélőnek a nagy szerelme - egészen amíg az ő aktív közreműködésével a gyerekek ki nem végzik.

Mármost mindez tényleg nem általános iskolásoknak való, de gimnazistáknak - sárga karikával - már talán igen. 18 fölött pedig van olyan intelligens az olvasó ember, hogy megértse, nem öncélú riogatásról van itt szó, hanem ahogyan az Anyagyilkosságban is (moziba járó kollegáknak: A Witman fiúk), mindenféle olcsó moralizálástól mentes, sivár látleletről. Hogy ezekből a gyerekekből, akik minden csodaszépet eltanulnak a szüleiktől, a tanáraiktól, az őket oly féltőn körbeölelő világtól, egyszer majd gyönyörű felnőttek lesznek. Például az akasztás-jelenet hóhérjából, Gáborból, a napló közreadója szerint: katonatiszt (a novella 1912-ben látott napvilágot). És bár Csáth novellái között nagy a szórás, távolról sem remekmű mind, ez mégis egy kifejezetten erős darab. Ezért olvashatta fel a nagyon aranyos, kedves és jó tanító néni. Meglehet, a célközönséget elvétette, de ha azóta a gyerekek felcseperedtek, javaslom, hogy újra veselkedjenek neki a feladatnak. Érdemes.

Tényleg, A kis Emma, most, hogy mondod, minden eszembe jutott:)
Hát nem tudom, Sui, azóta eltelt vagy hat év, de nagyon nem érzek késztetést, hogy a kezembe vegyem.

Sui, köszönöm szépen ezt a kommentet. Olyan körültekintő és igényes. És igazad is van a Csáth Géza művészetéről írtakkal kapcsolatosan.