...avagy Női pólusok II.
Mert megint a végleteket olvasták a fiatal nők: egy - címlapja alapján 99%-os bizonyosággal - Coelhot, talán mintha ezt itt:
A metrón egy harmincas nő eredetiben olvasta Dickens Szép remények-jét, valamilyen új kiadásban:
Dickens, Charles (1812-1870) : Great expectations
Egy másik lány - aki rendkívül jó volt sprintben, és így el is érte a villamost-, a modern kapitalizmust tanulmányozta feszült figyelemmel egész úton, sőt még tovább, mert sajnos később szállt le, mint én, így nem tudtam Hangkert kolléga spontán kikérdezős eljárásának alávetni:
Hans-Peter Martin: A globalizáció csapdája:
támadás a demokrácia és a jólét ellen
Perfekt, 1998
És ismét egy lány, immár a 78-es buszon, aki Vian-t falta a szemével. Ekor én oral history üzemmódba kapcsoltam, és kifaggattam a csinos pácienst: kedvence Boris Vian, mindenét imádja (khm) - ám Le Cléziót még nem olvasott, mint megtudtam... 
Ami nem nagy hiányosság - mondtam neki, a posztíró is csak A lázat tudta nyugodt szívvel ajánlani a hölgynek.
Vian, Boris (1920-1959) : Szívtépő
ford. Vargyas Zoltán; a versbetéteket ford. Lator László
Cartaphilus, 2008
Azután - immár egy budai buszonjáraton - kottát lapozgatott egy fiú és egy lány - mindkettő valamilyen hangszerrel a kezében. Valamilyen Diar nevű szerző igen kacifántos című darabját: 'Equiloptique'? talán.
Utolsó kommentek