ha a blogunk NEM TECCENE...

mit olvas az utca embere?

Mit olvas az utca népe? Legalábbis buszon, villamoson, vonaton - ahol mi is látjuk. Amatőr, villám olvasásszociológia. - A meló: csak "lesd meg", mit olvasnak a közeledben, és írd meg ide, röviden, bármilyen körítéssel: lehet róla sztorizni is, amit kérünk, csak ennyi, pl.: "[író neve], harmincas férfi, étterem" vagy "tini lány, villamos1" - [Toborzószövegünk:] Legyen ön is szemfüles!

Utolsó kommentek

  • tesz-vesz: na, de estert ki olvas? nincs olyan? (2011.04.04. 14:55) Újra itthon
  • tesz-vesz: valószínű ez a fülbevalós is legbelül tinilány volt (2011.04.04. 14:52) Alkonyat. mi más?
  • tesz-vesz: szerintem nagyon jó a Dűne nekem nagyon tetszett gyerekkoromban (2011.04.04. 14:51) A DŰNE GYERMEKEI
  • Pável: hát ti hogy találtatok ide? :O) (2011.01.20. 22:09) Tombol a nyár. Meg a Coelho.
  • tiboru: Jajj, Coelho... Ugye nem kell explicit legyek? (2011.01.20. 21:37) Tombol a nyár. Meg a Coelho.
  • tiboru: Frank Herbertet és/vagy A Dűnét ne tessenek bántani; egy könyvborító semmit sem jelent, főleg ideh... (2011.01.20. 21:34) A DŰNE GYERMEKEI
  • Vaciensis: @Vaciensis: S milyen szép lehet, ami belül van. Bár ki tudja, még az is lehet, hogy jó. De a külső... (2010.08.02. 20:33) A DŰNE GYERMEKEI
  • Utolsó 20

Ha jobban beleolvasnál...

Mágikus utazás

2008.07.20. 08:57 :: Tin

 

 

Egy nő ül a villamoson a legutolsó ajtónál. Itt-ott állnak a járművön, a vele szemközti ülés mégis üres. Mintha szándékosan nem akarnának odatelepedni. A nő nem fiatal, de vonásai még frissek. Akár szépnek is mondható.

A villamos mellett elhúznak a házak, a megállók. Átúszik alatta egy híd. A nő olvas. Könyvének borítója szürke.

 

Egy nő utazik a villamoson. Minden nap ugyanakkor száll fel, időjárástól és évszaktól függetlenül. Ha teheti, a legutolsó ajtónál keres magának helyet, majd egy szürke borítójú könyvet húz elő táskájából. Olvasni kezd. A többi utasról nem vesz tudomást.

A néhány sorral előtte ülő fiatal nőt sem veszi észre. A lány is egy szürke kötésű könyvet tart a kezében. Sötét haját gondosan hátrafésülte. Finom, csak a nyakához közelhajolva érzékelhető parfümillat lengi körül.

A sötéthajú lány talán az ilyesféle tolakodással sem törődne, annyira elmélyült olvasmányában.

Szokatlan, beszéd nélküli csend borul a villamosra. Csak a motor zaja és a kerekek zakatolása szűrődik be az utastérbe.

A vezetőfülke mögött tartózkodó nyugdíjas aszzony, és a másik oldalon elhelyezkedő tanárnő sem szól egy szót sem, mindketten szürke fedőlapú könyvükbe temetkeznek. A nyugdíjas asszony, a rázkódást ellensúlyozva, mutatóujját végigvezeti a sorokon.

A második ajtó közelében helyet foglaló kosztümös hölgy is lefelé mered, az ölében tartott szürke könyvbe. A többiekkel együtt, ám róluk mit sem tudva, merül el a furcsa, időtlen utazásban.

Különös varázslat telepedik a jármű utasaira, akik ha csak egy pillanatra egymásra emelnék szemüket, bizonyára meglepetten állapítanák meg, hogy mindannyian ugyanabba az írásba feledkeztek bele.

Így azonban nem érzékelik, amint egy titokzatos karmester irányítására egyszerre mozdul a kezük, és amint e láthatatlan szálakkal összeszőtt és mozgatott női kar tökéletes szinkronban fordítja a könyv lapjait.

A következő megálló mintha elveszne az időben, úgy tűnik, a villamos nem érhet oda az utolsó oldal végigolvasása előtt.

 

Egyszerre a szerelvény mellé siklik a vásárcsarnok. A megállót jelző berregésre a leghátsó ajtónál ülő nő kinéz az ablakon, majd becsukja a könyvét. Mágikus utazás, olvasható rajta.

A nyíló ajtóhoz lép. Egy pillanatra visszafordítja a fejét. Mintha intene leszállás közben.

A többiek nem veszik észre. Könyvükbe temetkeznek.
 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mitolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr60576303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.